Pattern in English A Fresh Approach to Grammar 1st Edition W. H. Mittins

Pattern in English A Fresh Approach to Grammar 1st Edition W. H. Mittins
Pattern in English A Fresh Approach to Grammar 1st Edition W. H. Mittins
Pattern in English A Fresh Approach to Grammar 1st Edition W. H. Mittins

1. Visit ebookfinal.com to download the full version and
explore more ebooks or textbooks
Pattern in English A Fresh Approach to Grammar 1st
Edition W. H. Mittins
_____ Click the link below to download _____
https://ebookfinal.com/download/pattern-in-english-a-fresh-
approach-to-grammar-1st-edition-w-h-mittins/
Explore and download more ebooks or textbook at ebookfinal.com

2. Here are some recommended products that we believe you will be
interested in. You can click the link to download.
A Semantic Approach to English Grammar Oxford Textbooks in
Linguistics Second Edition R. M. W. Dixon
https://ebookfinal.com/download/a-semantic-approach-to-english-
grammar-oxford-textbooks-in-linguistics-second-edition-r-m-w-dixon/
Real Grammar A Corpus Based Approach to English 1st
Edition Susan Conrad
https://ebookfinal.com/download/real-grammar-a-corpus-based-approach-
to-english-1st-edition-susan-conrad/
A Pattern Approach to Interaction Design 1st Edition Jan
Borchers
https://ebookfinal.com/download/a-pattern-approach-to-interaction-
design-1st-edition-jan-borchers/
A Guide to Japanese Grammar A Japanese Approach to
Learning Japanese Grammar Tae Kim
https://ebookfinal.com/download/a-guide-to-japanese-grammar-a-
japanese-approach-to-learning-japanese-grammar-tae-kim/

3. Glorious French Food A Fresh Approach to the Classics 1st
Edition James Peterson
https://ebookfinal.com/download/glorious-french-food-a-fresh-approach-
to-the-classics-1st-edition-james-peterson/
A Cognitive Functional Approach to Nominalization in
English Liesbet Heyvaert
https://ebookfinal.com/download/a-cognitive-functional-approach-to-
nominalization-in-english-liesbet-heyvaert/
The Litigation Paralegal A Systems Approach 6th Edition
James W. H. Mccord
https://ebookfinal.com/download/the-litigation-paralegal-a-systems-
approach-6th-edition-james-w-h-mccord/
Cambridge Grammar of English A Comprehensive Guide Spoken
and Written English Grammar and Usage Ronald Carter
https://ebookfinal.com/download/cambridge-grammar-of-english-a-
comprehensive-guide-spoken-and-written-english-grammar-and-usage-
ronald-carter/
Ingressive and Egressive Verbs in English A Cognitive
Pragmatic Approach to Meaning 1st Edition Daniele
Franceschi
https://ebookfinal.com/download/ingressive-and-egressive-verbs-in-
english-a-cognitive-pragmatic-approach-to-meaning-1st-edition-daniele-
franceschi/

5. Pattern in English A Fresh Approach to Grammar 1st
Edition W. H. Mittins Digital Instant Download
Author(s): W. H. Mittins
ISBN(s): 9781138917118, 1138917117
Edition: 1
File Details: PDF, 8.45 MB
Year: 2015
Language: english

7. ROUTLEDGE LIBRARY EDITIONS:
THE ENGLISH LANGUAGE
Volume 18
PATTERN IN ENGLISH

8. Page Intentionally Left Blank

9. PATTERN IN ENGLISH
A Fresh Approach to Grammar
W. H. MITTINS

10. First published in 1950
This editionfirst published in 2015
by Routledge
2 Park Square, Milton Park, Abingdon, Oxon OX14 4RN
and by Routledge
711 Third Avenue, New York, NY 10017
Routledge is an imprint of the Taylor & Francis Group, an informa business
© 1950 W. H. Mittins
All rights reserved. No part of this book may be reprinted or reproduced or utilised
in any form or by any electronic, mechanical, or other means, now known or
hereafter invented, including photocopying and recording, or in any information
storage or retrieval system, without permission in writing from the publishers.
Trademark notice: Product or corporate names may be trademarks or registered
trademarks, and are used only for identification and explanation without intent to
infringe.
British Library Cataloguing in Publication Data
A catalogue record for this book is available from the British Library
ISBN: 978-1-138-92111-5 (Set)
ISBN: 978-1-315-68654-7 (Set) (ebk)
ISBN: 978-1-138-91711-8 (Volume 18) (hbk)
ISBN: 978-1-315-68923-4 (Volume 18) (ebk)
Publisher’s Note
The publisher has gone to great lengths to ensure the quality of this reprint but
points out that some imperfections in the original copies may be apparent.
Disclaimer
The publisher has made every effort to trace copyright holders and would welcome
correspondence from those they have been unable to trace.

11. PATTERN
IN ENGLISH
A FRESH APPROACH
TO GRAMMAR
BY
W. H. MITTINS
B.A.
LONDON
GEORGE ALLEN & UNWIN LTD

12. FIRST PUBLISHED IN I 950
This hook is copyright under. the Berne Convention.
No portion may he reproduced by a'!Y process
without written permission. Inquiries should be
addressed to. the publishers
PRINTED IN GREAT BRITAIN
in I I on I 2 pt. Baskerville type
AT THE UNIVERSITY PRESS
ABERDEEN

13. FOREWORD
This book includes what seems to me the minimum of
English grammar relevant to efficient communication
in language. The scope was determined by collecting
from children's writings examples
of common faults
and weaknesses susceptible of treatment in grammatical
terms.
Certain concepts emerged as fundamental-
predication, word-order, proximity, equivalents, variety
and repetition. Other notions helped towards the clear
exposition
of these fundamentals-parts of speech,
phrases, clauses, link-words.
Some time-honoured
ideas-notably the classification of the parts of speech
into categories: concrete
and abstract nouns, demon-
strative and
possessiv~ adjectives, and so on-seemed
unnecessary.
Apart from a few matters relegated to appendices,
this material
is organised on a simple plan which, while
easy for reference, provides a progressive course,
leading from the structure
of the simple sentence to
problems
of literary style.
The Simple Sentence is shown to be an assembly,
according to one
of a well-defined range of
pa~erns,
of various items. These items are certain Parts of
Speech or their equivalents. Equivalents include other
Parts of Speech (acting, as it were, out of character},
Phrases, and Clauses.
The assembling of the items involves the principle
of Proximity and the use of Conjunctions and other
5

14. 6 PATTERN IN ENGLISH
link-words. The notions of Co-ordination and Sub-
ordination and the earlier reference to Clauses as
Equivalents lead to an examination of Multiple
Sentences, with their Main and Subordinate Clauses.
Finally, the various word-clusters (Phrases and
Clauses) are seen
at work in passages from competent
authors. The stylistic principles of emphasis, variety
and repetition are associated
with the distribution of
phrases and clauses in consecutive prose.
To keep the central sequence of the argument clear,
some important considerations are denied separate
treatment. There are not, for instance, separate chapters
on the
Parts of Speech. A few minor points-Person
and Number, for instance-are not introduced in the
text
at all, but in the exercises.
There are, I suppose, never enough exercises in a
text-book.
The teacher should have no difficulty,
however, in expanding those given here.
It is to be
hoped, moreover,
that they will be linked with an
examination both of the pupils' own writing and of the
liter.ature being studied.
The practical core of the exercises is analysis.
Some
teachers deplore the schematic approach. Others who
like schemes have their own favourite systems.
The
stencil method outlined in Chapter XXXI is, I
believe, original and may appeal to those who, like
myself, find that the more popular systems fail effec-
tively to expose the bare bones
of a sentence. Not
wishing, nevertheless, to dogmatise
in so controversial
a matter, I have confined the stencil suggestion to
an
appendix, to which unobtrusive
references are made
in the course of the text.

15. FOREWORD 7
Opinions vary considerably as to the age at which
grammar should be taught. I have aimed primarily at
the middle and upper
forms of grammar schools. But,
suitably diluted, the book should be usable both by
junior grammar school
forms and by other secondary
pupils. A fair amount of guidance from teachers is
assumed, but older students-in evening classes, for
instance-should be able to manage unaided.
W. H. M.

16. ACKNOWLEDGEMENTS
Acknowledgement is due to the following for permission to use
copyright material
:-
Mr. John Farquharson, for extract from Thomas Burke's
Old
Joe.
Messrs. Cassell & Co., Ltd., and the author, for extracts from
Winston Churchill's War Memoirs, Volume 2.
Messrs. Longmans, Green & Co., Ltd., and the author, for
extract from Professor G. M. Trevelyan's
English
Social
History.
Mr. A. D. Peters and the author, for extract from Hilaire
Belloc's
First and Last.
Messrs.
Cassell & Co., Ltd., for extract from G. K. Chesterton's
Three Tools of Death.
Messrs. J. M. Dent & Sons, Ltd., for extract from Joseph
Conrad's Touth.
Dr. John Masefield, O.M., and the Society of Authors, for
extract from
A Tarpaulin Muster.
Messrs. Longmans, Green &
Co., Ltd., for extract from Lieut.-
Colonel Henderson's
Stonewall Jackson.
I must also thank Miss Nancy Martin, Lecturer on the Teaching
of English at London University Institute of Education, for a
number of most helpful criticisms and suggestions.
8

17. FOREWORD
ACKNOWLEDGEMENTS
CONTENTS
PART I-SIMPLE SENTENCES
Chapter
page 5
8
I. Sentence and Predication I I
II. Two-Item Basis: Subject and Verb I5
III. Three-Item _Basis: Direct Object 26
IV. Three-Item Basis: Subject-Complement 31
V. Four-Item Basis: Indirect Object 36
VI. Four-Item Basis: Object-Complement 41
VII. Word-Order: Commands, Questions,
Exclamations
45 VIII. Case 50
PART II-EQUIVALENTS
IX. Word, Phrase and Clause
X. Verb-Equivalents
XI. Noun-Equivalents
XII. Adjective-Equivalents
XIII. Adverb-Equivalents
XIV. Revision
PART 111-A.SSEMBUNG TH~ ITEMS
XV. Proximity
XVI. Link-Words
9
53
58
62
6.g
79 as
9I
95

18. IO PATTERN IN ENGLISH
PART IV-MULTIPLE SENTENCES
Chapter
XVII. Compound Sentences page 100
XVIII. Complex Sentences: Adjective Clauses 104
XIX. Complex Sentences: Adverb Clauses 1 IO
XX. Complex Sentences: Noun Clauses II5
XXI. Compound-Complex Sentences I 19
XXII. Revision 121
PART V-PARAGRAPH PATTERNS
XXIII. Introduction: Variety· v. Repetition 124
XXIV. Number of Word-Clusters 126
XXV. Kind ofWord-Clusters 132
XXVI. Order ofWord-Clusters 139
PART VI-APPENDICES
XXVII. Appendix A: Prepositions, Adverbs and
Conjunctions 145
XXVIII. Appendix B: Adverbs and Adjectives 148
XXIX. Appendix C: Prepositions 150
XXX. Appendix D: Tense 152
XXXI. Appendix E: Stencil Analysis 159
Index

19. PART ONE
SIMPLE SENTENCES
CHAPTER I
SENTENCE AND PREDICATION
Read this passage aloud :-
As I reached the inn door I heard voices raised in
angry argument. I hesitated a moment. Then I gently
pushed the door open and peered in. The room was
crowded. A tall strong man,
with a tarry pigtail
hang-
ing over his shoulders. The landlord was crouching in
the corner.
Correct the statement
that sounds wrong, by adding
to it.
EXERCISE
Similarly, make sentences of the following :-
(i) The house on top of the hill near Dunscombe
(ii)
The mudguards
cf the dilapidated old bicycle
(iii) Novels like the Biggles series by Capt. W. E.
Johns
...
(iv) Tigers, leopards and cheetahs . . .
(v) The railings round the football ground . II

20. 12 PATTERN IN ENGLIS.H
(vi) Mr. Winston Churchill • . .
(vii) Coal-miners, whose work is very hard and
unpleasant, . . .
(viii) Feeling weary after his long day in the hot
sun, John ...
(ix) One of the drawbacks of fishing as a pastime
(x)
The man to whom Captain Flint gave his
sea-chest
when he was dying at Savannah ...
* * *
You have in the above exercise made sentences by
saying something about the :fuings mentioned. The
thing mentioned is called the SUBJECT; the statement
about it is the PREDICATE. The two together-Subject
plus Predicate-may be called a PREDICATION.
Every sentence should contain at least one Predica-
tion.
Usually
the Subject comes first, but sometimes this
order is reversed :-
(a) Round the corner came an errand hoy on a bicycle.
Sometimes the Subject is sandwiched in the middle
of the
Predicate :-
(b) The next day the two boys returned to the beach.
Sometimes the Predicate is sandwiched between
parts of the Subject :-
(c) The Cap.~ain leapt to his feet, indignant at the
interruption.
Notice
that: in
·(h) 'the next day' belongs with
'returned';
in (c) 'indignant at the interruption'
belongs
with 'captain'

21. SENTENCE AND PREDICATION 13
EXERCISES
A. Divide the following sentences into Subjects and
Predicates
:-
(i)
Playi1;1g with fire is a dangerous occupation.
(ii) The horse suddenly bolted down the street.
(iii)
At the cross-roads it narrowly missed a tram.
(iv) Underneath the heap
of rubble was an iron-
bound chest
full of documents.
(v) The negro shrank into the corner, terrified by
the approaching flames.
(Yi) Mr. Johnson always sat in the .armchair under
the window.
(vii) Every morning John and Mary practised their
duet.
(viii) Mr. and Mrs. Smith and their family sat
fascinated
by the performance.
(ix) At the end of the programme came a trumpet
solo.
(x) Near the end of the fight the favourite col-
lapsed.
B. Punctuate the following passage so that each
Predication forms one sentence
:-
The performance was timed to begin at seven o'clock
parents
and friends took their seats well before the
actors were ready and in a state of high excitement
behind
the curtain the stage hands were checking the
properties in the wings the electrician was standing by
to turn out the house lights at a signal from the
stage-
manager he pressed a switch in the hall the audience
stopped
talking amid a hush of expectancy the curtain
rose.
2

22. 14
PATTERN IN ENGLISH
C. Express as short Predications the meaning of the
following:-
No Litter.
Free Air.
Adults Only.
No Circulars.
Low Bridge Ahead.
Out of Bounds.
All Change!
Unsafe for Bathers.
One Way Only.
No Admittance except
on Business.
D. Make
five sentences by linking each
Subject
with its Predicate, dovetailing them where necessary:-
SUBJECTS
the three boys
the chairman . . . irri-
tated by the interrup-
tion
feeling cold, he
flutes, oboes and
clarinets
the two knights .
armed to the teeth
PREDICATES
are in the wood-wind section
of the orchestra
at ten o'clock exactly ...
rode into the lists
at the bottom of the
garden
...
found an old chest
glared round
fetched some more coal

23. CHAPTER II
TWO-ITEM BASIS: SUBJECT AND VERB
A normal sentence contains at least one Predication.
A Predication consists
of Subject plus Predicate.
Therefore the shortest possible sentence should contain
two words,
of the pattern:-
SUBJECT
Wasps
She
PREDICATE
sting
fainted
How, then,
can we explain one-word sentences such
as:-
Stop!
Listen!
These words resemble Predicates rather than Sub-
jectS. The missing Subject, as in all commands and
instructions, is 'you':-
SUBJECT
(You)
PREDICATE stop!
In sentences like
'Yes' and 'No' the whole Predica-
tion
is implied without being stated. ln:-
'Can you hear me?'
'No.'
-'No' stands for:-
·SUBJECT
I
PREDICATE
cannot

24. PATTERN IN ENGLISH
The technical name for leaving out words in this
way is Ellipsis. For the purpose of grammar the
implied words must be treated as if openly stated.
With this proviso, we
may work on the assumption
that the shortest sentence contains two words.
EXERCISE
Complete or supply the implied Predication (not
necessarily
in two words) in:-
(i) Look!
(ii) Coming?
(iii) Stand up straight!
(iv)
('I have mended your bicycle tyre.')
'Good.'
(v) ('Would you care to buy a flag?')
'No.,
*
* *
What kinds of words can be used as Subjects and
Predicates? Make a list of two-word sentences like
these:-
SUBJECT
Time
Nobody
He
Fishermen
We
PREDICATE
flies
arrived
resigned
exaggerate
exist
The
Subject is either (a) a NOUN-it names what the
sentence is about; or (b) a PRONOUN-it_ stands for a
Noun previously mentioned or understood~

25. SUBJECT AND VERB 17
The Predicate is a VERB-it indicates what the
Subject 'does' or 'is'.
A two-item Predication may be formulated
as:-SUBJECT plus PREDICATE
Who? What?
NounfPronoun
doesfis
Verb
A Sentence which contains only one Predication is
called a SIMPLE SENTENCE. Most Simple Sentences
naturally contain more
than two words, but the
two-
item basis of Subject plus Verb can always be found:-
The one-eyed man sitting in the corner coughed
loudly.
EXERCISE
Identify the two-item basis in the following:-
(i) All through the night the wind howled round
the house.
(ii) Nevertheless Jack slept soundly.
(iii) The next morning he awoke refreshed.
(iv) Dressing quickly he went downstairs and out
into the garden.
(v)
Up the path came two fierce-looking mastiffs,
barking and growling ominously.
(vi)
Our hero, mistrusting them, promptly with-
drew into the house.
(vii) Just
imide the French windows stood an old
writing-desk.
(viii) Jack, by now thoroughly mystified, hesitated
for a moment.
(ix) He stood staring at the desk.

26. Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

27. mondja meg őszintén: mit szólna önahhoz, ha Quastl urat
kombinációba venném egy családi viszonylatotilletőleg?
– Tessék?! – kérdezte a diák tágranyilt szemmel. – Ön Quastl
urat vejének szemelte ki?
Bauernebel nyugodtan folytatta:
– Mi különös volna benne? Miért ne szemelhetném ki vőmül?
A diák még mindig nem találta meg az egyensulyt.
– Miért?… miért?… De hát ösmeri-e ön legalább közelebbről az
ügyvéd urat?
A háziur a szekrényből egy csomó irást szedett ki.
– Egyrészt – válaszolta – nekem az emberekről első percben
megvan a véleményem, amely ritkán változik. Ha valakiről prima
vista megállapitom, hogy gazember, hát arról e nézet helyessége
előbb-utóbb bebizonyosodik, ha pedig valakit megkedvelek, az ritkán
lesz érdemetlen bizalmamra. De hát lehet, hogy ezek csak
föltevések. Azonban vannak pozitivumok is.Itt vannak az irásbeli
referenciák és információk Quastl urról. Egész halmaz s mind a
lehető legjobbak. Valamennyien fukarnak, hideg gondolkodásunak,
de emellett szorgalmasnak, ébernek ésjómódunak jellemzik Quastlt.
Amikor megházasodtam, ugyanily módon kerestem magamnak
feleséget és mondhatom, nem választhattam volna
szerencsésebben; nem látom tehát az akadályát, a leányom miért ne
lehetne boldog hasonló alapon?
– De a sziv? – vetette ellen Pető. – A szivnek is vannakjogai.
Az arany polgár nevetett.
– A szeretet: a megszokás, fiatal barátom; az ilyesmin a leányom
bizonyára tulteszi magát. Ő az én vérem, az én fajom, az én szivem.
És jómagam sohase hajlottam a regényeskedéshez, ilyesmi a
Baurnebeleknél nem igen fordul elő. De mindettől eltekintve, semmi
kifogásom, ha Quastl doktor és Tildaezenfelül egymásba szeretnek,

28. aminek komolyabb akadálya aligha lesz, miután mindketten ifjak és
elég csinosak is.
Bauernebel szünetet tartott s aztán hozzátette:
– Egyébként pedig ez a dolog még csak terv, amilyent az ember
egy nap tizet-huszat is csinál, akár csak időtöltésből is. Most azt
határozza, hogy sétálni megy, rögtön rá azt, hogy mégis jobb lesz a
házbérszámadásokat átnézni, majd, hogy talán inkább kitisztitja a
pipáit, mig aztán a legokosabb gondolatnál megállapodik. A tervnek,
mielőtt tetté válna, alaposan ki kell jegecesedve lennie, aminthogy
magam minden teendőmet az összes oldalukról meg szoktam
hányni-vetni. Miután azonban nemcsak az önmagam bölcsesége
alapján itélek, hanem más nézetére is kiváncsi vagyok, bátor voltam
az önvéleményét is kikérni.
Pető szabadkozott:
– Hogy lehetne ilyesmire első hallás után válaszolni? – tért ki
óvatosan és szeme előtt egyszerre megjelent a szerencsétlen
fagottista alakja, aki e pillanatban még nem is álmodja, milyen
katasztrófa előtt áll…
Az arany polgár helyeslőleg bólintott.
– Természetesen, természetesen. Jó mindenre egyet aludni. Zeit
bringt Rat és remélem, még lesz önhöz szerencsém. Ismétlem, ön
furcsán, gyakran lehetetlenül, gyakran őrülten gondolkodik, de
valami igazság akad a szavaiban.
– Ön lekötelez, Bauernebel ur, – hajlott meg a jogász és végre
csakugyan eltávozott.
Az ajtó bezáródott mögötte és Pető a folyosón volt. Az ifju
előkotort egy szivart.
– A dolog nem megy, a dolog sehogyan se megy, – mondotta
némielkeseredéssel és mérgében a falon huzta végig a gyufát.

29. XII.
Az embert a csekélységek viszik nagy elhatározásokra.
Newtonnak a fejére esett alma adott inditóerőt a nehézkedés
törvényének megállapitására; a középkor véres vallási küzdelmeiben
egy i-betü játszott első szerepet. Mi köze volt Petőnek Buchwald
Bulcsu mesterszerelméhez? Semmi. És mégis, a jogász
észrevétlenül belelovalta magát a dologba, terveken, megoldásokon
törte a fejét és három hétre lemondott volna a billiárdozásról, ha
kifoghat az arany polgáron. Lehet, hogy a harcra az a természetes
ösztön hajtotta, amely adott esetekben mindannyiunkban a
gyöngébb fél javára megmozdul, lehet, hogy a rokonszenv: elég az
hozzá, a diákban egyre erősebb lett a meggyőződés, hogy Tilda és
Bulcsu egymáshoz illenek s hogy a Nero szerzőjének boldognak kell
lennie. De hogy és mint lehetne a Bauernebeleketmegfogni?
Egy nap aztán Petőnek elfogadható ötlete támadt. Valósággal
csoda, hogy rögtön rá nem akadt! A dolog alapjában egyszerü volt.
Ha az ember Baurnebellel jó viszonyba akart jutni, szivességet
kellett neki tennie. Milyen módon volt ez lehetséges? Sem jószóval,
sem pénzzel, sem figyelmességgel. Ennek az embernek megvolt
mindene: vagyona, tekintélye, gőgje, akarata, meggyőződése, e
téren vele boldogulni nem lehetett. Csak egy pont akadt, ahol az
arany polgárt meg lehetett fogni: ez a várossal való pöre volt. Itt
lefőzték, kijátszották a terézvárosi Krőzust s itt megtört ahatalma, a
pénze, az akarata. Tehát itt kell megközeliteni, ittkell lefegyverezni.
Pető elkezdett gondolkodni. Hogy volna, ha az ember valami ujat
eszelne ki a galamb-pörben, ha talán valami módon ki tudná javitani
a marasztaló itéletek tömegét? Az ifju jobb ügyhöz méltó
buzgalommal latolgatta az esélyeket. Hátha fel lehetne fedezni

30. valahol a Maurer-örökösöket? Vagy ha az ember megtalálná a
hagyatékot? Esetleg, ha az ember a városi statutumokból
kiböngészne valami paragrafust, amely az elszaporodott
galambokrólintézkedik?
Hiába volt. A Maurer-örökösök elrejtőztek, mint a mezei egér
mennydörgéskor és bár Pető végigkutatta az összes e néven ismert
budapesti lakosokat, egyetlenegyet sem talált, aki valamelyes
atyafiui összeköttetésben állott volna a rejtélyes csizmadiával. Ami
pedig a hagyatékot illette, a diák mihamar belátta, hogy egydikicset
meg egy csirizestálat, ha egyszer elvesztek, még Lecocq ursem
tudna megtalálni.
A városi statutumokban se akadt paragrafus, amely ez ügyben a
reménynek akár csak leghalványabb sugarával szolgált volna, igy
tehát a dolog ez oldalról is vigasztalannak látszott.
Ekkor azonban az ifjunak eszébe jutott valami. Az a valami, amia
legtöbb ember lelkében föltámad, ha már minden kötél elszakadt. Ez
a valami a bosszu. A bosszu, amely évezredek hosszu során
számosember lelki egyensulyát állitotta helyre, amely ezer meg ezer
feloldatlan csomót vágott ketté. Igen, ez az egyetlen mód:
Bauernebelnek a sarkára kell állnia, és meg kell magát bosszulnia a
városon, meg kell mutatnia, hogy ő is valaki, valami, hogy Pest első
polgárán nem lehet bántatlanul végigsétálni.
– Mégis csak okos ifju vagyok, – állapitotta meg magában Pető,
azzal rohant fel Bauernebelhez.
Az arany polgár a kályha mellett ült és a galamb-pör aktáit
lapozgatta, amikor a diák beállitott hozzá.
– Akar-e a város felett győzni? – kérdezte az ifju, in mediasres
ugorva.
A háziur szippantott egyet a tubákosdobozból:
– Hogyne akarnék, – válaszolta nyugodtan.
Pető gyorsan beszélni kezdett.

31. – Akkor figyeljen reám! Napok óta veszkődöm ezzel az átkozott
galamb-pörrel, Maurerrel, a hagyatékával, a megszökött örökösével.
Nem tudom, miért, az agyamba fészkelte magát a dolog és addig
nem lesz nyugtom, amig keresztül nem gázolok rajta. De ez
mellékes. Afődolog az, hogy rájöttem a dolog nyitjára, mit lehetne itt
cselekedni?
– Nos, mit? – csillant fel a háziur szeme.
A diák szünetet tartott.
– Semmi egyebet, – jelentette ki, kezét ünnepélyesen az arany
polgár vállára téve – mint, nos, mit gondol, mit?
– Mit? Mit?
– Mint: bosszut állani! Rettenetes, vérfagyasztó bosszut!
Bauernebel tétován nézett maga elé.
– Bosszut? Bosszut? De hogyan?
– Akárhogyan, – felelte Pető.
– De nem csuknak be érte? – ébredt fel az óvatos ember az
aranypolgárban.
– Nem fogják érte becsukni, – válaszolt a jogász fölényesen. – A
bosszunak okosnak kell lennie; az ostoba bosszu a borbélylegények
szerelmi tragédiáiba való. Ön bölcs ember és hozzá még gazdag is.
Ha kedve van, kikezdhet egy egész vármegyével.
– No, no, – szerénykedett Bauernebel.
A diák egy percig gondolkodott.
– Csak egy baj van, – mondotta aztán megfontoltan. – Az, hogy
ön rettenetesen fukar. Ha az ember valami komoly ügybe
bocsájtkozik, akkor pénzt tegyen a mellényzsebébe, mint Zrinyi
Miklós.
Az arany polgár hunyorgatott.

32. – No, no, humillime. Hiszen ez más dolog, mintha arról volnaszó,
konfortáblison vagy omnibuszon menjek-e haza? És más az is, ha
az ember a szenvedélyének áldoz, mintha a napi szükségletek
fedezéséről van szó. Sok embert ösmerek, aki egész éven át falun
él, krumplit eszik, az eke szarvát nyomogatja, aztán egy szép nap
berándul Pestre és akkor még a kutyája is kávét iszik. Más
embernek meg az passziója, hogy kártyázik s inkább nem eszik,
nem iszik, csakhogy kártyázhasson. Hiszen ezt egyszer már
elmagyaráztam önnek. Nekem a szenvedélyem, hogy velem ne
packázhasson senki, hogy rajtam ki ne foghasson senki s erre a
célra – ha kell – áldozni is akarok. Én tudom, hogy ki az arany
polgár, mit ér az arany polgár és nem ijedek meg egypár zöldhasu
bankótól.
Pető helybenhagyólag bólintott és igy szólt:
– Akkor az óra jól jár, kedves Bauernebel ur. Figyeljen tehát
reám.
– Csupa fül vagyok.
– Az első dolog, hogy ön holnap kátránygyárat nyit…
Az arany polgár kitáguló szemmel bámult a diákra.
– Kátránygyárat?
Pető nem vesztette el a nyugalmát.
– Igenis, kátránygyárat, aszfaltgyárral összekapcsolva.
– De hát micsoda összefüggésben van az aszfalt a Maurer
galambjaival? – kérdezte az elképedt háziur.
A jogász szerényen mosolygott.
– A lehető legegyenesebb összefüggésben, kedves Baurnebel
uram.Mert, mondja csak, van-e kellemetlenebb dolog a világon, mint
akövetkező. Ön sétálni megy a Váci-utcába. Szivja a friss levegőt.
Egyszerre megjelenik a sarkon az aszfaltos kocsi és pokoli büzt,
füstöt terjesztve döcög végig ön mellett. Az ember krákog, prüszköl,

33. káromkodik, de végre is nem tehet ellene semmit. Nos, mitszólna
hozzá ön, ha valaki husz-harminc ilyen kátrányos kocsit járatna
végig a városon? Mit szólna hozzá a közönség? Mit mondana a
tisztelt tanács? Vagy vegyük a következő esetet. Önnek van egy
szép, nagy telke a Kerepesi-uton, a város legforgalmasabb pontján.
Micsoda esemény volna, ha atelken ön krumplit, kukoricát vetne s
augusztusban a főváros szivében gyönyörü falusi kép bontakozna ki,
nagy örömére azoknak, akik Pestet leendő világvárosnak képzelik?
Vagy micsoda szép dolog volna, ha a Koronaherceg-utca kellő
közepén egy barátságos tanyaépülne, istállókkal, ólakkal körülvéve,
vigan kukorikoló kakasokkal, láncos komondorokkal, bégető
báránykákkal?…
Bauernebelnek a szeme fölcsillant, de aztán aggodalmai
támadtak.
– De szabad-e tehenet a városban tartani?
Pető meg tudott rá felelni:
– Tessék csak bemenni a piaristák udvarára. Az első traktus
mögött van egy kis négyszögletü telek, azon évek hosszu sora óta
békén legelészik két tarka tehén. Ami az egyiknek szabad, nem
lehet tilos a másiknak sem. A precedens megvan rá. És azután: ha
lovakat lehet a városban tartani, mért ne álljon fönt ugyanaz azeset
egyéb háziállatoknál?
Bauernebel a kezét dörzsölte.
– Tényleg, – szólt elismeréssel – ön tehetséges ember.
Fabriciusnak ilyesmi soha nem jutott volna az eszébe. Ha csak ez
kell, meg tudom én ugy bosszantani az én kedves szülővárosomat,
hogy öröm lesz nézni. És ha kell, hát áldozni is fogok e célra: deegy
Bauernebellel senki se próbáljon ujjat huzni.
A háziur fölkelt és föl s alá sétált szobájában.
– Micsoda gyönyörü dolog lesz egy kakas-telep aKoronaherceg-
utcában! A legválogatottabb kakasok fognak benne fölés alá sétálni

34. s igérem, hogy a legdrágább simmenthali tehenet veszem hozzájuk
pajtásnak. Ön ügyes ember, kedves Pető, nagyonügyes.
A diák szerényen meghajlott.
– Az elismerés mindig jól esik, kedves Bauernebel ur.
– Nos és mikor látunk tetthez? – kérdezte a háziur.
– Akár holnap.
– Rendben van.
– Vagyok bátor magamat ajánlani.
– Servus humillimus, kedves Pető barátom.

35. XIII.
Pár nap mulva történt, hogy Pető, aki Bauernebellel az ügyek
fordulása révén gyakran összejött, pár percre egyedül maradt
Tildával. Az öreg ur a lakatosokat ment ellenőrizni s e rövid időközt a
diák megragadta, hogy kissé tájékoztassa magát a fiatal leány
érzelmeit illetőleg. A legcélszerübb kiinduló pontnak e célraQuastl ur
szolgált.
– Azt hallom, kisasszony, – kezdte el tehát a diák – hogy aközeli
jövőben egy szép családi ünnepélynek leszünk a tanui. Megengedi,
hogy kissé eléje nyuljak az eseménynek és már most
szerencsekivánataimat tolmácsoljam?
Tilda futó tekintetet vetett a diákra.
– Mit ért ön családi ünnepély alatt?
Pető mosolygott.
– Istenem, mit? Hát az eljegyzést, az ön mátkaságát Quastlurral.
A leány egy kissé elvörösödött, aztán nyugodtan nézett a
fiatalemberre.
– És ha tényleg ugy volna?
– Nem állitottam az ellenkezőjét.
Egy ideig csönd uralkodott az ódon szobában, aztán Tilda szólalt
meg:
– Ha nem veszi rossz néven, kérdezek öntől valamit.

36. – Tessék parancsolni.
– De őszintén feleljen. Hogyan tetszik önnek az az ur, akiről az
előbb beszéltünk?
A jogász egy kis szünetet tartott, aztán szembe nézett Tildáal.
– Ad valamit a nézetemre?
– Miután okos embernek tartom, tehát: igen.
Pető tényleg okos ember volt, s azért megállapitotta, hogy ez a
legalkalmasabb pillanat, amikor Quastl urat jó alaposan eláztathatja.
Soha többet ilyen kedvezőalkalom.
– Nos, tehát, – kezdte el a diák – mindenekelőtt meg kell
állapitanom, hogy én Quastl urat csak felületesen ismerem. A minap
találkoztam vele először édesapjánál és akkor husz vagy harminc
szót váltottunk egymással. Azt hiszem, ez nem elegendő alap arra,
hogy valaki fölött végleges itéletet mondhassunk.
Tilda száján gunyos mosoly jelent meg.
– Ön, ugy látszik, ki akar térni a válasz elől, – mondotta
ajkbiggyesztve.
– Legkevésbbé. Nekem megvan a magam véleménye Quastl
urat illetőleg, nem tudom azonban, vajjon ez a nézet megegyezik-e
azáltalános benyomásokkal? Egy ember társadalmi megbirálását
illetőleg csak a közvélemény összessége dönthet s könnyen
meglehet, hogy szerény felfogásom elszigetelten fog állani a
többségnézetével szemben.
– És mi ez az ön véleménye?
– Az, hogy olyan ember, aki decemberben szalmakalapot vesz,
lehet igen jó üzleti szellem, sőt lehet jó ügyvéd is, devőlegénynek,
vagy éppenséggel amorózónak nem alkalmas.
– És miért?

37. – Mert könnyen megeshetik, hogy Quastl ur mátkasága egy
világos pillanatában következőképpen gondolkodik. Az okos ember
végeredménykép azért házasodik, hogy legyen, aki rendbe tartsa a
házát, a konyháját, aki öreg napjaiban ápolja, aki a fehérneműjét
számon tartsa és a leszakadt gombjait fölvarrja. De ha ezt akarom
elérni, sokkal bölcsebb, ha rögtön tapasztalt gazdasszonyomat
veszem el, semmint egy fiatal kisasszonyt, aki regényeket olvas, a
zongorát veri és a korcsolyapályára jár. És igy megeshetik, hogy
Quastl ur önt egy szép napon cserben hagyja és a szakácsnőjét
vezeti oltárhoz.
Tilda arca kigyulladt.
– Ön elfelejt egyet, – szólt haragosan – azt, hogy…
Pető közbevágott:
– Azt, hogy ön a vagyonos osztályhoz tartozik. Ez mindenesetre
ok rá, hogy a fiskális ur jobban ragaszkodjék kegyedhez, mint a
gazdasszonyához.
Tilda visszanyerte nyugalmát. Már gyermekkorában uralkodni
tudott az idegein és tisztában volt vele, hogy a vitában csak a
nyugalom visz előre, azért gyorsan visszasietett sáncai közé.
– Nos, ha igy is van, – felelte csipkekendőjével játszva, –akkor is
elsősorban rajtam áll a vásár. Nekem ez az ur minden egyébtől
eltekintve: tetszik, talán éppen azért, mert az egész világ ellene
nyilatkozik. Szeretek a magam utain járni.
A diák észbe kapott.
Teringettét! A leány véletlenül elszólta magát. Persze, hogy azért
tetszik neki Quastl, mert a fiskálist illetőleg mindenki – azellenkező
véleményen van. Tilda nem lett volna igazi Bauernebel, ha pörbe
nem akarna szállani az egész világgal. Mentől inkább iparkodik
valaki őt valamiről lebeszélni, annál szilárdabbá fogja tenni
elhatározását. És ő, az okos Pető, még malmára hajtanáa vizet!
A jogász gyorsan köpönyeget forditott.

38. – Kedves kisasszony, – jelentette ki mosolyogva – meg kell
vallanom, hogy ön páratlan lény. Szivemből gratulálok. Ön a próbát
jelesen állta ki.
Tilda csodálkozva nézett a fiura.
– Miféle próbát?
– A legnehezebbet. Mert az ember a vőlegényének sok mindent
megbocsáthat, az ifjukori botlásait, az adósságait, az egykori
szerelmeit, csak egyet nem lehet elfelejteni: azt, ha a jegyesünk
nevetséges. Aki ezen tul tudja magát tenni, az bebizonyitotta, hogy
igazán szerető sziv és még a siron tul is ragaszkodni fog a
szerelméhez. Tisztázzuk az eszméket. Quastl ur, bár komoly férfinak
látszik, apró szőrszálhasogatásaival mégis nevetséges benyomást
tesz. Novemberben szalmakalapot venni! Juliusban ujévi
gratulációkat vásárolni! Ki tudná az ilyesmit, – hafiatal és okos –
mosolygás nélkül elnézni? Ön azonban más fából van faragva,
önnek helyén van a szive és ez a sziv önzetlenül, a
mellékkörülményekre való tekintet nélkül, ver Quastl urért. Ön ez
ifjunak a lelkét szereti, s ahogy a vőlegényének el tudja nézni, hogy
nevetséges, éppugy napirendre tudna térni a fölött, hogy lopott
avagy gyilkolt. És ez, igen tisztelt kisasszony, az igazi, aföld felett
lebegő, a tisztult szerelem, amelyre csak kevés halandóhivatott.
Pető befejezte a szónoklatot és – miután már megszokta –
nagyothuzott Bauernebel ur tubákos szelencéjéből.
A leány összehuzta a szemöldökét.
– Önnek tehát nincsen kifogása ellene, hogyha Quastl urnak
nyujtom a kezemet?
– Én önt nagyrabecsülöm és tisztelem, akár a Garcchusok
anyját, – felelte ünnepélyesen az ifju. – Sőt becsülöm Quastl urat is,
mert, aki iránt kegyed hajlandóságot mutat, az feltétlenül derék,
kitünő ember kell, hogy legyen. Mondhatom, öröm lesz, ha
közelebbről fogok megismerkedni az ön leendő férjével.

39. Az ördögöt csak a falra kellett festeni: abban a pillanatban
megnyilt az ajtó és Quastl ur, az arany polgárral sulyosbitva,
megjelent a küszöbön.
– Szervusz humillimus, – intett kezével az ajtóból a háziur. –
Nagyon jó, hogy itt találom. Rögtön áttérhetünk a galambokra.
A galambokra! A jogász hátán végigfutott a hideg. Hogy gyülölte
e derék, szegény állatokat és mégis mennyit kellett velök
foglalkoznia! De hiába. Halottak nélkül nincsenek harcisikerek.
– Nagyon szivesen, – felelte tehát meghajolva. – Előbb azonban
engedje meg, hogy Quastl urat üdvözöljem és becses egészségéről
tudakozódjam.
A fiskális peckesen megbiccentette fejét. Láthatólag jól esett neki
az a tisztelet, amelyet irányában Pető tanusitott. Komoly,hosszukás
fejével, kampó-orrával, vékony lábszárával e pillanatban erősen
hasonlitott a tyukketrec kakasához, aki ünnepélyes, sőt szomoru
nyugalommal fogadja akörötte csipogó csirkék hódolatát. A férfiből
kevés volt azügyvédben, petyhüdt arca inkább a tudákos
vénasszonyokéra emlékeztetett; ruházata, amely az Alt Wient
juttatta észbe, egy puha és kellemeteskedő kor hangulatát
terjesztette maga körül.
– Engedje meg kijelentenem, – szólalt meg Quastl ur vékony
hangon – hogy üdvözlése kellemesen érint. És engedje meg, hogy
hasonló módon tudakozzam az ön hogyléte iránt.
Pető mosolygott.
– Köszönöm kérdését, jól érzem magamat.
Az ügyvéd letette ébenfa-pálcáját és a nyakába csavart hosszu
gyapotkendőt.
– Optime, – felelte nyugodtan.
A diák most Bauernebelhez fordult.

40. – Valóban, – mondta komolyan – amerre az ember jár-kel,
mindenütt csak a legjobbat hallja Quastl urról. Sokan benne látják a
jövő Magyarország Justinianusát. A jeles Wenzel professzor éppen
tegnap jelentette ki egy kollokviumon, ahol egyikünk sem tudott
felelni: „Ah! csak itt lenne Quastl, az majd megmagyarázná önöknek
a jus civilet!“
A fiskális belülről rohamosan hizott, külsőleg azonban higgadt
maradt és szinte leereszkedőleg fogadta Pető hazugságait.
– Oh, igen, a jó Wenzel tanár ur! Ő nagyon kedvelt! És magam is
ragaszkodtam hozzá. Sokat köszönhetek neki.
A szót ujra Pető vette fel.
– Hát még a praxisban mennyit hall az ember Quastl urról!
Beadnak egy érdekes pöriratot. Ki csinálta? Quastl ur! Megnyernek
egy lehetetlen pört. Ki vezette? Quastl ur! Csak mi jogászok tudjukőt
egész nagyságában megérteni.
Tilda, aki eddig elgondolkodva ült, megszólalt.
– Mi jogászok, mondja ön? Tehát Quastl urnak vannak jó emberei
is?
– Hogy vannak-e?
– Nos, igen. Én azt hittem, hogy Quastl urat a rendszeretete és
tudása miatt irigylik, gáncsolják, talán gyülölik is?
Pető megrázta a fejét.
– Csak a felületes emberek, kedves kisasszony, csak a
felületesek. Azok, akik a tehetséget méltányolni tudják, alegnagyobb
tiszteletet tanusitják vele szemben. És ezzel csak akötelességüket
teljesitik, mert bár jogász-nép vagyunk, igazi Justinianusaink
nincsenek.
A leány nem felelt, az arca azonban azt jelezte, hogy nincs
éppen megelégedve a kijelentésekkel. Ő szeretett ujjat huzni a
világgal s eredendő tulajdonsága volt a feketére fehéretmondani.

41. Egy pillanatig csönd támadt és Bauernebel mohón ragadta meg a
kedvező alkalmat.
– Talán térjünk át a galambokra, – mondotta gyorsan, nehogy
félbeszakithassák. – Mennyire vagyunk avárossal?
A diák megadással sóhajtot egyet.
– A várossal elég jól állunk, kedves Bauernebel ur. Tegnap p. o.
bátor voltam az ön részére husz kocsi szalmát rendelni, s azokat a
Koronaherceg-utcán át vezényeltem a budai telkére. Éppen
ünnepnap délelőtt volt és az utca hemzsegett a sétálóktól.
Mondhatom, mindenki hazavitt a kabátján egy-két szál szalmát, mert
az utca olyszűk, hogy egy konfortáblis alig fér el rajta.
Bauernebel nevetett.
– És mit szóltak a járó-kelők?
– Mit szóltak? Mérgelődtek és szitkoródtak. Épp akkor ment arra
a polgármester, aki egy angol vendéget kalauzolt végig a városon. A
jó angol ugyancsak bámult, amikor husz szalmás szekeret látott a
City középpontján végigdöcögni, a polgármester pedig csaknem
elsüllyedt szégyenében.
Az arany polgár a kezét dörzsölte.
– Kitünő! Kitünő! És nem érdeklődött a polgármester az iránt,
hogy kié ez a sok szalma?
Pető bólintott a fejével.
– Dehogy is nem! De mennyire érdeklődött! Meg is kérdezte az
egyik kocsist, hogy kié ez a sok szalma? Mikor a fuvaros kijelentette,
hogy a szekerek Bauernebel ur portékáját szállitják, a polgármester
vörös lett és marokra fogta a sétabotját.
A terézvárosi Krőzus ugy elkezdett nevetni, hogy belefogózott a
székbe.

42. – Ez kell nekik! – kacagott harsányan. – Ez kell nekik! Nagyonjól
van, humillimus, nagyon jól van!
Quastl ur is mosolygott, azonban volt egy ellenvetése.
– Ugy gondolom, hogy a tanács mihamar intézkedni fog, hogy a
város legforgalmasabb pontjain ne mehessenek keresztül
szalmásszekerek.
Pető legyintett a kezével.
– És ha ugy volna? Az ember legfeljebb valami ujat talál ki.
– Igaz, igaz, – hagyta helyben a fiskális, mintha valami ujat
kitalálni a legegyszerübb dolog lenne a világon.
E percben az ablak alatt dobpörgés, majd vidám rezes hangok
hallatszottak. A Jozefin veteránjai vonultak fel széles
muzsikaszóvalt!
Bauernebel felszisszent.
– Hah! Csak ő rajta tudnék kifogni! Csak ezen tudna segiteni,
barátom, uram! Mert megöl ez a veterán-zenekar! Megöl!
Petőre is hatott a hadastyánok dobpörgetése, ám ellenkező
irányban: eszébe juttatta Jozefint és azt az egyre növekvő meleg
érzelmet, amelyet a szép asszony iránt táplált. Mert, mi tagadás, az
ifju természetesen szerelmes volt s álmaiban gyakran jelent megegy
karcsu, lovaglóruhás hölgy, aki kecsesen nyujtotta csókra finom
kezét. Sőt Pető tovább ment: képzeletében gyönyörü béke-
ünnepélyt látott maga előtt, amelyben a Bauernebel-család összes
tagjai, továbbá Bulcsu mester és saját csekélysége vesznek részt és
halálra itélik a pereskedés nemtőjét, amely szomoruan forditja lefelé
fáklyáját.
A diák ugy gondolta, hogy nem ártana egyet sétálni Jozefin
ablaka alatt. Ha a zenekar kivonult, a szép asszony mindig az
erkélyről nézte a komédiát.

43. – Bocsánatot kérek, – szólt az ifju, kalapja után nyulva – időm
lejárt.
Bauernebel sajnálkozott.
– Igazán kár. Milyen szépen meg lehetett volna beszélni a
következő eseményeket.
Quastl ünnepélyesen nyujtotta kezét az ifjunak.
– Örvendek, hogy önnel találkozhattam.
A jogász mélyen meghajolt.
– Enyém a szerencse, doktor ur. Fölöttébb kitüntetve érzem
magamat.

44. XIV.
Egy esős napon Pető omnibusszal döcögött ki a Terézvárosba.
Amint a kocsi a Sugár-uthoz ért, beszállt Tilda kisasszony,
megrakodva mindenféle cók-mókkal. A leány láthatólag rosszkedvü
volt, aminek rögtön magyarázatát is adta.
– Csupa csaló ez a város, maholnap már egy jóravaló üzletet se
lehet találni. Itt van például ez a csomó selyemszál. Közönséges
sárga selyemszál. Mit gondol, hogy jutottam hozzá?
– Sejtelmem sincs.
– Mályvaszinü selymet akartam venni. Elhinné, hogy öt üzletet
jártam végig és egyikben se akadt mályvaszinü?
– Ne mondja!
– De mondom. Végre aztán a hatodikban nagynehezen
megtaláltam. Veszek egy jókora csomót és megkérdezem, mit
fizetek? Egy forint ésharminc krajcárt. Hogyan? Egy forint harminc
krajcárt? Lehetetlenség! Ennyi pénzen már ékszert is lehetne venni.
Akereskedő ötöl-hatol, végre enged tiz krajcárt. Ki van zárva,
felelem én. Akkor enged még tiz krajcárt. Nem lehet róla beszélni,
válaszolom az ajtóból. Hát mit ad érte a kisasszony? kérdi aboltos.
Nyolcvan krajcárt, jelentem ki erélyesen. A jó ember gondolegyet,
aztán felcsap. Isten neki, mondja, ma még ugy se kerestem semmit
se – és azzal már be is akarja csomagolni a selymet. Ekkor azonban
nekem eszembe jutott valami. Kitalálja, hogy mi?
– Nem.

45. – Nos hát, az jutott az eszembe, hogy olyan üzlet, amelyikben
valami portékáért elsőbb egy forint és harminc krajcárt kérnek, aztán
öt perc mulva ezt a portékát nyolcvan krajcárért ideadják, aznem
lehet tisztességes bolt s nem érdemli meg, hogy az ember ott
vásároljon. És éppen azért fogtam magamat ésotthagytam a derék
kereskedőt mályva selyemszálaival együtt ésmiután a többi
boltosnál ilyen szinü portéka nem volt, hát sárgátvettem.
– No, ez igazi Bauernebel-logika, – gondolta Pető, de egy szót
sem szólt, mert föltette magában, hogy világért se keveredik Tildával
vitába.
– És igy jártam a többi bevásárlásaimmal is, – folytatta aleány. –
Az ember jobb ha otthon marad, a városban egyebet sem lehet
tenni, mint bosszankodni.
A diák udvariasan mosolygott.
– Vannak az életnek szerencsére kellemesebb oldalai is. Mit
törődik az üzleti dolgokkal az, akinek gazdag és szines alelkivilága?
A boldognak nem ütnek az órák és nem kukorékolnak akakasok.
– Boldogság? – mosolygott gunyosan a leány. – Nem vagyok
olyan dőre, hogy álomképek után futkossak. Haférjhezmegyek, első
jelszavam a józanság lesz.
– Nos és a józanságot nem véli feltalálni Quastl urban, ebben a
páratlan férfiuban?
– Páratlan férfiuban! Micsoda lehetetlen jelző! Van-e
egyáltalában páratlan ember a világon?
– Ha valaki az, ugy elsősorban a doktor ur. Pontos, rendszerető,
okos, takarékos, kifogástalan erkölcsü, szóval az összes jó
tulajdonságok gyüjtőtára.
– Külsőleg és jellemileg mindenesetre.
Pető ugy érezte, hogy a hal horogra akadt.
– Hogyan érti ezt a kisasszony?

46. – Ugy, hogy már sok embert láttunk, aki vén napjaira veszti el a
fejét. Ha az ördögből öreg korára remete lesz, ugy a remete is, ha
megvénül, ördöggé válhat.
– Csak nem tesz fel ilyesmit egy komoly és köztiszteletnek
örvendő férfiről?
Tilda nem válaszolt.
– Ha a hallgatás beleegyezést jelent, – vette fel ujra ravaszul a
szót a jogász, – akkor bátor vagyok azellenkező véleményen lenni.
Ellenkező vélemény! Ezt nem lehetett büntetlenül egy
Bauernebelnek odamondani. Az arany polgár családja e tekintetben
könyörtelen volt és Tilda sem volt kivétel a szabály alól.
A leány tehát nem is hagyta annyiban a dolgot.
– Hallgasson rám, Pető, – mondotta nyugodtan. – Meg fogom önt
győzni, hogy nincs igaza.
– Arra kiváncsi vagyok, – tóditotta nevetve a jogász.
– A dolog egyszerü. Próbára fogjuk tenni Quastl urat és ő maga
fog dönteni, ki itélt jobban.
– És mi lesz a próba?
– Azt bizza reám. Valami csekélység. Például, rá lehetne-e venni,
hogy Quastl ur a ma esti álarcosbálba elmenjen?
– És ha elmegy, azzal már bebizonyitotta, hogy hajlandósága van
a könnyelmüségre?
– Legalább részben. Hiszen lehet őt aztán egyéb feladatok elé is
állitani.
Pető megrázta a fejét.
– Rosszul esik hallanom, hogy ennyire bizalmatlan egy jeles
férfiuval szemben.

47. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookfinal.com