gyönyörködött az achillesi alkatú ifjúban, mikor az a lovagjátékokon
egyedűl két ellenlovaggal szemben elfogadá a tornát. Az egyikkel
vivott görbe karddal, balkézzel, a másik ellen hosszú háromélű
egyenes tőrrel a jobbjában, a lovát csak a térdeivel irányozta.
Mikor aztán Ferdinánd leküldözé a követeit Izabellához alkudozni,
a jó Nádasdy Tamás kiséretében egyszer Török János is lejött, s
akkor esett bele abba a tündéri szerelembe a királyné iránt, ott is
maradt annak a szolgálatában.
Majd megismerkedve a korra nézve egyivásu Patóczy
Ferenczczel, midőn ifjak módjára sziveiket egymásnak kitárták,
megtudták, hogy mind a ketten a királynéba szerelmesek.
Ettől fogva aztán örök fegyverhűséget esküdtek egymásnak s
felfogadták, hogy vérüket, életüket Izabellának fogják szentelni.
Tehát ezek is szaporíták a királyné vakon követő hiveinek táborát.
Török Jánosnak volt százhatvan huszárja, mind aképen gyakorolva,
hogy egyszerre karddal és tőrrel vivjon, és hatvan muskétása, a ki
egyúttal karddal vívó hajdú is volt.
A török szultán első hallásra nem akarta hinni, hogy Fráter
György az ő hatalma ellen szarvakat merjen emelni, előbb
csauszokat külde a baráthoz, annak az örve alatt, hogy szerezzenek
tőle szelindek (molosszusz) kutyákat és nyulhajtó agarakat. Ezek
nem tudtak a barátból kivenni semmi okosat. Ellenben a szultán
tolmácsa Mahmud, a kit Bécsbe küldött, azzal a bizonyos hirrel tért
vissza, hogy bizony átadta Fráter György Ferdinánd királynak Erdélyt,
fél Magyarországot: hozzá is nyulna a király, ha forró nem volna a
gesztenye.
Ekkor aztán Szolimán szultán, a maga haragjának teljességében,
visszaküldé Mahmud béget Ferdinándhoz és Izabella királynéhoz,
mind a két vazalljának megparancsolva, hogy a rebellis barátot, azt a
Fráter Györgyöt, a hol kapják, megfogdossák, lánczra verjék, úgy
küldjék Sztambulba; ha élve el nem foghatják, a levágott fejét
utaztassák a szultánhoz.
É