Komája aztán a közben elmondta neki, hogy a vetések
gyönyörűen állanak, az árpát már levágták, az tizennégy magot
adott; a buza lesz 90 fontos, ha így marad az idő; a tavasziak
felségesen mutatkoznak; majd holnap reggel körüljárhatják a
szántóföldeket. Még sáska nem mutatkozott; rozsdának, üszögnek
hire sincsen; a szipoly is békét hagy az idén. A szőlő, ha megmarad,
megád kétszáz akót s makk annyi lesz, hogy még bérbe is lehet
fogadni idegen kondát. Pedig a saját szalontai fajta is szépen
felszaporodott: az idén el lehet belőle adni ötven darabot. A juhnyáj
is több lett egy negyedével s már négy mázsa gyapjút adott az idén,
a minek jó ára lesz, ha egy kis háborút ád az Isten! a méhek is jól
rajzottak; volt akáczvirág elég, vadrepcze, méhfű a mezőn tömérdek,
az őszszel lesz húsz mázsa méz eladó. A szilvásban meg kell
támogatni a fákat, annyi rajta a gyümölcs, lesz dolga az asszonynak
az aszalással, pálinkafőzéssel. A gubicsot is kereste már a Lőw
Hirsch s foglalót is akart rá adni, de nem álltak szóba vele.
Egy szóval roppant jövedelem lesz az idén összevissza egyből-
másból. Ha az ember cselédbért, adót, tiszti fizetést, napszámot,
biztosítást lehuz, még akkor is szép summa marad fenn belőle.
Szép summa!
Boldog Isten! Mennyit kell a szegény gazdának dolgozni,
töprenkedni, míg ennyi összekerül? Mennyi hantot törni, sarat
gázolni, gyomot irtani; korán kelni, későn feküdni, naphosszant
izzadni! kapálgatni, ojtogatni, hernyót szedegetni! gyapjút
csipetenkint, gyümölcsöt szemenkint összeszedegetni; méhrajt
elfogdosni, tolvajt elkergetni; asszonyt, gyereket dologba állítani;
dohánynyal, kenderrel egész esztendőn át vesződni; a meglevőt
megtakarítani; minden falatot magának és másnak felpanaszolni;
cseléddel vesződni; állatot dajkálni! Minden bejött garast a
markában megköpögetni s minden kiadottat a fogához ütögetni!
Mennyit imádkozni esőért, napfényért! S aztán mennyi utat tenni,
míg vásárra viszi, a mit Isten adott, s mennyit rimánkodni,
esküdözni, a míg eladhatja, hogy az a szép summa összekerüljön! A