Varju: Mer akkor meg ippen sose lehet elhagyni, ha pap se vót
az esküvőn… Hé Mári, lelkem felesígem, be szípen tudnék keseregni
a koporsódnál, még azt is elsiratnám, hogy ma nem főztél ebídet.
Jóska: Mi baj mégis?
Varju: Hát… Pengő Kovács gazduram, az isten álgya meg,
nekem igírte a kerülősíg hivatalát, ha ütet biróvá teszem;
tengerifődet is igírt! meg malacztartást az ű kondájába, oszt a
malaczot is ű adná, kettőt. De az isten álgya meg az eszit, nem vílem
beszílt, hanem a lelkem párommal, osztég én nem is tuttam
minderrül semmit, hát csak lázítottam egísz dílelőtt a nípeket a
Pengő Kovács gazduram ellen. Mikor ecczer oszt íhesen hazaesek,
csak nekem gyün a lelkem felesígem: hogy aszondi, te bolond, te
ríszeg, te kódus, te bivaj, hun jársz, mikor itt az ígi szerencse?
Mondok, hogy a voksomat árultam. Hogy aszondi ű mán el is atta…
Fájt osztán a szívem, mer kísőn jutott eszembe, hogy bíróné
asszonyom elfelejtett még igírni is valamit. Pedig derága az
becsüllet, üssön bele az ménkű. Abbul nem lehet megílni, ha nincs
hozzá fejír kenyír, meg füstölt paprikás szalonna. Te, nincs egy szál
masinád?
Jóska: Nincs. De majd szaladok, hozok.
Varju: Sose szalaszd meg magad, maj csak lelek egyet.
(Kotorász a zsebében s kivesz egy szálat, meg akarja gyújtani s
eltörik.) Ejnye, ennyi vagyonom vót, mán hogy ílek meg, ha rá se
gyúthatok.
Jóska: Láti kend, hogy jó lett vón, ha beszaladok írte. Mennyek?
(De meg se mozdul, eszeágában sincs, hogy menjen.)
Varju: Sose fiam, maj lesz a masinatartómba. (Kiveszi pléh
gyufatartóját, a mely tele van gyufával, kihúz egy szálat,
meggyújtja.)
Jóska (kiszedi a pipáját s odahajlik): Aggyik hát nekem is abbúl
a tűzbűl. (Szippant.) Csaljuk a zsidót. (Kiesik a zsebéből egy