Csokaly, Érendréd, Érdengeleg, Vértes, Kágy, Álmosd, Oláhfalu,
Hadház s több más helyeken. A szóhagyomány szerint, melyet
nekem a csokalyi református pap, tiszteletes Simon Imre úr jegyzett
fel, Csokalyhoz regényes, kedves történet fűzi a Fényeseket. Még az
ősidőkben az egyik sugár, fekete bajúszú Fényes levente egy főúri
vagy fejedelmi „aggszűz kisasszonytól“ egyetlen „forró csókért“
kapta volna ezt a gyönyörű falut, amelynek ezentúl így lőn „Csókalj“,
később „Csokaly“ a neve. Akinek tetszik, el is hiheti…
*
Csokalyi Fényes Elek a jó magyar Gvadányi generálistól
megénekelt falusi életnek nem választotta a sekélyesebb oldalát. Az
agarász, vadász, kortes, névnapi és szüreti kalandokkal füszerezett
virtuskodásokat. Koraifjan előretekintő lelkét nem tespesztette el a
kuriák kövér legelője. Más italra szomjúhozott Fényes Elek, mint
azok a jó öregek és ifjú cimborák, akik tavaszi vízáradások
alkalmával százados nyárfaderékból vájt csónakon, rengő-ringó
lélekvesztőn eveztek ki a körülhullámzott csokalyi kies ér-
völgyszigetből a kágyi hegy pincéihez bort lehúzni, bort kóstolni,
Csokonai jércéjeként kotyogós nyakú kulacsokból barátkozni. Fényes
Elek az ő nagy föld- és fajszerető lelkével ifjú Robinzonként
vágyódott ki a világba, a küzdelmek és nagy törekvések tengerére.
Tanulmányait a debreceni kollégiumban alapozta meg. Akkor még
Csokonai nótái is ifjú erővel csendültek fel a boltozott folyosók
zegzugán. Buday Ézsiások voltak az ifjúság lelkivezetői.
Öreg debreceni kollégium! Még vaskalapos hagyományaid is
tiszteletreméltóak, mert magyarok. Ördöngös Hatvani professoroddal
együtt mindig tárháza voltál a serényen kutató és szorgoskodó
magyar elméknek. A poétáid sem voltak idegen tollakkal ékeskedő,
lármás szószátyárok. Azok is a velejét keresték és tálalták fel
mindennek. Iromba, tölgypados tanszobáidból, fehér, meszelt diák-
cétusaidból mindig vértezetten rajzottak nemzetünk életébe a bár
ridegnek tetsző, de okos, következetes, a nemzeti művelődés
hasznos munkájában ernyedhetetlen Fényes Elekek, Arany Jánosok,
Révész Imrék, Kiss Albertek, az egyházi történetíró, nemeslelkű