The Routledge Handbook of Events 1st Edition Stephen Page (Ed.)

The Routledge Handbook of Events 1st Edition Stephen Page (Ed.)
The Routledge Handbook of Events 1st Edition Stephen Page (Ed.)
The Routledge Handbook of Events 1st Edition Stephen Page (Ed.)

1. The Routledge Handbook of Events 1st Edition
Stephen Page (Ed.) pdf download
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-handbook-of-
events-1st-edition-stephen-page-ed/
Explore and download more ebooks or textbooks
at ebookfinal.com

2. Here are some recommended products for you. Click the link to
download, or explore more at ebookfinal
The Routledge International Handbook of Creative Learning
The Routledge International Handbook Series 1st Edition
Julian Sefton-Green
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-international-handbook-
of-creative-learning-the-routledge-international-handbook-series-1st-
edition-julian-sefton-green/
Vagabond Vol 29 29 Inoue
https://ebookfinal.com/download/vagabond-vol-29-29-inoue/
The Routledge Handbook of Syntax 1st Edition Andrew Carnie
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-handbook-of-syntax-1st-
edition-andrew-carnie/
The Routledge Handbook of World Englishes Andy Kirkpatrick
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-handbook-of-world-
englishes-andy-kirkpatrick/

3. The Routledge Handbook of Phenomenology of Emotion 1st
Edition Thomas Szanto
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-handbook-of-
phenomenology-of-emotion-1st-edition-thomas-szanto/
The Routledge Handbook of Megachurch Studies 1st Edition
Afe Adogame
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-handbook-of-megachurch-
studies-1st-edition-afe-adogame/
The Routledge Handbook of Attachment Assessment 1st
Edition Steve Farnfield
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-handbook-of-attachment-
assessment-1st-edition-steve-farnfield/
The Routledge Handbook of Transatlantic Relations 1st
Edition Elaine Fahey
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-handbook-of-
transatlantic-relations-1st-edition-elaine-fahey/
The Routledge Handbook of Asian Linguistics 1st Edition
Chris Shei
https://ebookfinal.com/download/the-routledge-handbook-of-asian-
linguistics-1st-edition-chris-shei/

5. The Routledge Handbook of Events 1st Edition Stephen
Page (Ed.) Digital Instant Download
Author(s): Stephen Page (ed.), Joanne Connell (ed.)
ISBN(s): 9780415583343, 0415583349
Edition: 1st
File Details: PDF, 6.50 MB
Year: 2011
Language: english

7. The Routledge Handbook
of Events
The Routledge Handbook of Eventsexplores and critically evaluates the debates and controversies
associated with this rapidly expanding discipline. It brings together leading specialists from a
range of disciplinary backgrounds and geographical regions, to provide state-of-the-art theore-
tical reflection and empirical research on the evolution of the subject. It is thefirst major study to
examine what events is as a discipline in the twenty-first century, its significance in contemporary
society and growth as a mainstream subject area.
The book is divided intofive interrelated sections. Section 1 evaluates the evolution of
events as a discipline and defines what Events Studies is. Section 2 critically reviews the rela-
tionship between events and other disciplines such as Tourism and Sport. Section 3 focuses on
the management of events, Section 4 evaluates the impacts of events from varying political,
social and environmental perspectives and Section 5 examines the future direction of growth in
event-related education and research.
It offers the reader a comprehensive synthesis of thisfield, conveying the latest thinking and
research. The text will provide an invaluable resource for all those with an interest in Events
Studies, encouraging dialogue across disciplinary boundaries and areas of study.
Stephen J. Pageformerly, Senior Professor of Sustainable Tourism Management at London
Metropolitan University and now Professor of Tourism at Bournemouth University
Joanne Connellis a Lecturer in Tourism Management at Exeter University Business School.

8. TheRoutledgeHandbook
ofEvents
Stephen J. Page and Joanne Connell

9. First published 2012
by Routledge
2 Park Square, Milton Park, Abingdon, Oxon OX14 4RN
Simultaneously published in the USA and Canada
by Routledge
711 Third Avenue, New York, NY 10017
Routledge is an imprint of the Taylor & Francis Group, an informa business
© 2012 Selection and editorial matter; Stephen J. Page and Joanne Connell; individual
chapters, the contributors
The right of the editor to be identified as the author of the editorial material, and of the
authors for their individual chapters, has been asserted in accordance with sections 77 and 78
of the Copyright, Designs and Patents Act 1988.
All rights reserved. No part of this book may be reprinted or reproduced or utilised in any
form or by any electronic, mechanical, or other means, now known or hereafter invented,
including photocopying and recording, or in any information storage or retrieval system,
without permission in writing from the publishers.
Trademark notice: Product or corporate names may be trademarks or registered trademarks, and
are used only for identification and explanation without intent to infringe.
British Library Cataloguing in Publication Data
A catalogue record for this book is available from the British Library
Library of Congress Cataloging in Publication Data
Page, Stephen J.
The Routledge handbook of events / Stephen J. Page and Joanne Connell.
p. cm.
Includes bibliographical references and index.
1. Special events–Handbooks, manuals, etc. I. Connell, Joanne. II. Title.
GT3405.P35 2011
394.2–dc22
2011010681
ISBN: 978-0-415-58334-3 (hbk)
ISBN: 978-0-203-80393-6 (ebk)
Typeset in Bembo
by Taylor & Francis Books

10. Contents
Illustrations ix
Acknowledgements xii
List of contributors xiii
Foreword xvi
J. R. Brent Ritchie
Preface
xix
Stephen J. Page and Joanne Connell
1 Introduction
1
Stephen J. Page and Joanne Connell
Section 1
Defining Events Studies 25
2 Event studies
27
Donald Getz
3 Typologies and Event Studies
47
Tom Lunt
4 Towards an interdisciplinary events research agenda across sport,
tourism, leisure and health
57
Mike Weed
Section 2
Disciplinary studies and events: theory, concepts and methods
of analysis 73
5 Events and tourism
75
Warwick Frost
v

11. 6 Public events, personal leisure 87
Diane O’Sullivan
7 Sports events: typologies, people and place
104
Sean Gammon
8 The history of events: ideology and historiography
119
John R. Gold and Margaret M. Gold
9 The economic contribution of special events
129
Larry Dwyer and Leo Jago
10 Geography and the study of events
148
C. Michael Hall and Stephen J. Page
11 The psychology of events
165
Pierre Benckendorff and Philip L. Pearce
12 The political analysis and political economy of events
186
C. Michael Hall
13 Managing uncertainty: (re)conceptualising aspects of operations
for events
202
Julia Tum
Section 3
Policy, planning and management 213
14 The private sector and events
215
Robyn Stokes
15 Event staging
234
Nicole Ferdinand and Nigel Williams
16 The experience of events
248
Chris Ryan
17 Social capital in the music festival experience
260
Linda Wilks
18 Designing event experiences
273
Graham Berridge
19 The media, marketing and events
289
Andrew Bradley
Contents
vi

12. 20 Staffi ng for successful events: having the right skills in the
right place at the right time
304
Clare Hanlon and Leo Jago
21 Volunteering and events
316
Katie Schlenker, Deborah Edwards and Stephen Wearing
Section 4
The impacts of events 327
22 A spatial extension to a framework for assessing direct economic
impacts of tourist events
329
Timothy J. Tyrrell and Robert J. Johnston
23 Socio-cultural impacts of events: meanings, authorized transgression
and social capital
347
Richard Sharpley and Philip R. Stone
24 Event impacts and environmental sustainability
362
Robert Case
25 The role of events in urban regeneration
385
Michael Pacione
26 Faces, spaces and places: social and cultural impacts of street festivals
in cosmopolitan cities
401
Stephen J. Shaw
27 Events, cities and the night-time economy
415
Graeme Evans
28 Safety, security and event management: a case study of the London
2012 Olympics and the private security industry
431
Allison Wylde and Stephen J. Page
29 Quantitative and qualitative research tools in events
450
Richard Shipway, Leo Jago and Marg Deery
Section 5
Future research directions for events 471
30 Events management education
473
Paul Barron and Anna Leask
Contents
vii

13. 31 Festivals and events, government and spatial governance 489
Martin Robertson and Kenneth Wardrop
32 A futurist’s view on the future of events
507
Ian Yeoman, Martin Robertson and Karen Smith
33 Retrospect and prospect
526
Stephen J. Page and Joanne Connell
Index
534
Contents
viii

14. Illustrations
Tables
1.1 Major impacts upon leisure as a result of globalisation 6
1.2 A city with events versus the eventful city 10
1.3 Event development strategies 10
4.1 Dimensions and categories of events 58
7.1 The attributes of events 105
7.2 Event typology example 109
9.1 I–O and CGE output, GSP and employment multipliers for NSW and
RoA, for a large event 134
11.1 Motives of sport spectators 170
13.1 The impact of phenomena and record of interventions taken 204
19.1 Further reading related to the media coverage of events 296
20.1 The life cycle of pulsating event organizations 310
22.1 A framework for evaluating tourism events 335
22.2 A spatial framework for evaluating tourism events 338
22.3 Impacts of the 1992 newport–bermuda yacht race 342
23.1 Socio-cultural impacts of events 352
24.1 Environmental assessment of the 2004 Athens Olympic Games, July 2004 377
25.1 Evidence of culture’s contribution to regeneration 390
25.2 Main objectives of European Capitals of Culture, 1992–2004 392
25.3 Some reasons for hosting special events 393
25.4 Types of impact of hallmark events 395
25.5 Principle objectives of Glasgow’s bid to be ECOC 1990 397
27.1 Late-night/light-night events and festivals 419
27.2 Survey of visitors to the Dublin Culture Night, 2008 423
30.1 EMBOK knowledge domains and classes 481
30.2 Number of universities and courses available in events management within the
UK and Australia 482
30.3 Event management and its specialisations within UK undergraduate
courses 482
Figures
1.1 The dimensions of an event experience to develop 19
2.1 Event studies: core phenomenon and major themes 31
ix

15. 2.2 Types and functions of planned events: four dimensions and zones of convergence 41
3.1 Judas wrestles with himself–should he betray his friend Jesus? 51
4.1 A framework for an interdisciplinary events research agenda across sport,
tourism, leisure and health 67
6.1 Understanding the potential for benefit from leisure 92
9.1 The economic impact of an event 131
11.1 Applying psychological ideas to event participation 166
13.1 A matrix as a possible framework to help managers deal with the inherently
uncertain environment within which they operate 203
14.1 Roles and contributions of the private sector to events 219
15.1 Event scope, stakeholders and considerations for staging events 237
15.2 Jhumur dancers on the simple stage with basic lighting 244
16.1 Matrix of event meaning and duration of interest 257
18.1 Event experience design framework 284
23.1 Conceptualizing Gay Pride parades: homosexual identity within a
heterosexual hegemony 358
24.1 A systems theory approach to human resource use (after Blunden) 365
24.2 The impact of sport on the environment 366
25.1 The Bird’s Nest Olympic Stadium in Beijing 394
26.1 Diwali illuminations are good for business in Southall,
West London 402
26.2 Chinese Canadians are the primary users of the Sun-Yat-Sen Park in
Montreal’s historic Chinatown 407
26.3 Public engagement informed more socially and culturally sensitive
festivalization of London’s Banglatown 410
27.1 Dublin Culture Night quarters 423
27.2 Museums Night, Genoa 425
28.1 The event–destination–visitor experience nexus 433
28.2 Red alert: the ArcelorMIttal Orbit, designer, Anish Kapoor–a representation of
the complex and recycled scaffolding of security 435
28.3 Conceptualising tourism safety and security: the three domains and
illustrations of associated variables 436
28.4 The London 2012 Olympic Stadium 444
29.1 Example of questions used in Fredline (2000) 456
29.2 The event experiences of long distance runners 461
29.3 Active sport event research 462
30.1 Major components of event management education 480
31.1 The spatial domain of politics and policy relating to festivals and
other events 493
31.2 The spatial domain of politics and policy relating to events: national
(outer) and local (inner) 502
31.3 The emerging spatial domain of politics and policy relating to events:
local (Edinburgh) 502
Plates
1.1 Poster advertising travel from York to the Great Exhibition in London
in 1851 2
Illustrations
x

16. 1.2 Extract from the Thomas Cook Excursionist monthly brochure advertising travel
to the 1896 Olympic Games in Athens 3
1.3 Brochure advertising global travel to London during the Coronation
Year, 1953 7
1.4 Poster advertising travel to the 1976 Montreal Olympics 21
Illustrations
xi

17. Acknowledgements
The editors’thanks are also extended to Emma Travis and Faye Leerink at Routledge for their
help in the administration and production of the Handbook. We would also like to thank the
Thomas Cook archive for the images reproduced in Chapter 1.
xii

18. List of contributors
Paul Barron, Reader in Hospitality in the School of Marketing, Tourism and Languages at
Edinburgh Napier University.
Pierre Benckendorff, Senior Lecturer, School of Tourism, University of Queensland,
Queensland 4072, Australia.
Graham Berridge, Senior Lecturer, University of West London, London, UK.
Andrew Bradley, Course Leader for Event Management, University of Gloucestershire,
Cheltenham, UK.
Robert Case, Associate Lecturer, Southampton Solent University, UK.
Joanne Connell, Lecturer in Tourism Management at Exeter University Business School.
Marg Deery, Professor, Tourism Research Cluster, School of Management, Curtin Business
School, Curtin University, Perth Australia.
Larry Dwyer, Professor of Tourism, University of New South Wales, Australia.
Deborah Edwards, Senior Research Fellow, Leisure, Sport and Tourism, University of Technol-
ogy, Sydney.
Graeme Evans, Director of the Cities Institute, London Metropolitan Business School,
London, UK., and Professor of Culture and Urban Development, University of Maastricht.
Nicole Ferdinand, Senior Lecturer and Programme Director of the Events Management
postgraduate programmes at London Metropolitan Business School, London, UK.
Warwick Frost, Course Director of the Bachelor of Business (Events Management) at La
Trobe University, Melbourne, Australia.
xiii

19. Sean Gammon, Senior Lecturer, School of Sport, Tourism and the Outdoors, University of
Central Lancashire, UK.
Donald Getz, School of Tourism, The University of Queensland, Brisbane, Australia and
Norwegian School of Hotel Management, University of Stavanger; Visiting Professor at
Mid-Sweden University, Bournemouth University, England, and Northwestern University,
South Africa; Professor Emeritus at the University of Calgary; Adjunct Professor at the
Haskayne School of Business, University of Calgary, Canada.
John R. Gold, Professor of Urban Historical Geography, Oxford Brookes University, Oxford, UK.
Margaret M. Gold, Senior Lecturer in Arts and Heritage Management, London Metropolitan
Business School, London, UK.
C. Michael Hall, Professor in the Department of Management, University of Canterbury,
New Zealand and School of Tourism and Hospitality Management, Southern Cross Uni-
versity, Australia; Docent, Department of Geography, University of Oulu, Finland; and
Visiting Professor, Linneaus University, Kalmar, Sweden and Sheffield Business School,
Sheffield Hallam University, UK.
Clare Hanlon, Senior Lecturer, Institute of Sport, Exercise and Active Living, Victoria
University, Melbourne, Australia.
Leo Jago, Professor, University of Nottingham, UK.
Robert J. Johnston, Director, The George Perkins Marsh Institute and Professor, Department
of Economics, Clark University, Worcester, MA, USA.
Anna Leask, Reader in Tourism in the School of Marketing, Tourism and Languages
at Edinburgh Napier University.
Tom Lunt, Principal Lecturer in Learning and Teachnig, London Metropolitan Business
School, London, UK.
Diane O’Sullivan, Senior Lecturer, University of Glamorgan, Pontypridd, Wales, UK.
Michael Pacione, Chair of Geography, University of Strathclyde, Glasgow, UK.
Stephen J. Pageformerly, Senior Professor of Sustainable Tourism Management at London
Metropolitan University and now Professor of Tourism at Bournemouth University
Philip L. Pearce, Foundation Professor of Tourism and Chair in Tourism, School of Business,
James Cook University, Townsville, Queensland 4811, Australia.
J.R. Brent Ritchie, Chair, World Tourism Education & Research Centre; Professorship in
Tourism Management, University of Calgary, Calgary, Alberta, Canada.
List of contributors
xiv

20. Martin Robertson, Lecturer in the School of International Business, Victoria University,
Melbourne Australia.
Chris Ryan, Professor of Tourism, University of Waikato, New Zealand.
Katie Schlenker, Lecturer in the School of Leisure, Sport and Tourism at the University
of Technology, Sydney.
Richard Sharpley, Professor of Tourism and Development, School of Sport, Tourism and the
Outdoors, University of Central Lancashire, Preston, UK.
Stephen J. Shaw, Reader in Regeneration and City Management at the Cities Institute,
London Metropolitan Business School University, London, UK.
Richard Shipway, Senior Lecturer, University of Bournemouth, UK.
Karen Smith, Senior Lecturer, Victoria Management School, Victoria University of Well-
ington, Wellington, New Zealand.
Robyn Stokes, Management Consultant and Principal of Stokes Strategy and Research,
Alderley, Queensland, 4051, Australia.
Philip R. Stone, Senior Lecturer, School of Sport, Tourism and the Outdoors, University of
Central Lancashire, UK.
Julia Tum, University Teacher Fellow, Leeds Metropolitan University, UK.
Timothy J. Tyrrell, Professor, School of Community Resources and Development, Arizona
State University, Phoenix, Arizona, USA.
Kenneth Wardrop, Tourism and Brand Management Consultant and Visiting Research Fellow in
the School of Marketing, Tourism and Languages, Edinburgh Napier University, UK.
Stephen Wearing, Associate Professor at the University of Technology, Sydney, Australia.
Mike Weed, Professor, Centre for Sport, Physical Education and Activity Research (SPEAR),
Canterbury Christ Church University, UK.
Linda Wilks, Senior Lecturer in Event Management at the University of Hertfordshire, UK.
Nigel Williams, Senior Lecturer in Project Management in the Business Systems Department
at the University of Bedfordshire, UK.
Allison Wylde, Director of the Security Industry Observatory, Course Leader MSc Project
Management/Senior Lecturer in Business Analysis, London Metropolitan Business School,
London, UK.
Ian Yeoman, Associate Professor, Victoria Management School, Victoria University of
Wellington, Wellington, New Zealand.
List of contributors
xv

21. Foreword
J. R. Brent Ritchie
I am delighted to have been asked to prepare this Foreword. However, I fear that both my
interest and my expertise in relation to the topic of Event Studies is rather focused to have been
accorded this honour. In brief, I have had an interest in the related areas of mega-event and
hallmark events, dating from the beginning of my career–when myfirst major study was an
attempt to evaluate the economic impact of the Quebec City Winter Carnival/Carnaval de
Québec. Indeed, I was mildly astounded at the attention garnered by this study–and the fact that
I immediately became an‘expert’in Tourism Studies–if only in my own mind. I insert this
disclaimer since this initial foray into event research was also a most humbling experience. In
particular, I learned a lot about the design of a data collection instrument intended for use in a
major winter‘carnival’setting. More specifically, I learned that sophisticated questionnaire design
(beautiful graphics and careful wording) have little eff ect on response rates when the instrument is
to be completed by half-frozen liquor-fuelled respondents who have just returned to their hotel
rooms after an evening of carnival revelling. In brief, I fail to comprehend why I was so surprised
and disappointed in a 0.05 per cent response rate. All this to say that despite, or perhaps because
of, this experience I owe a great debt to thefield of Event Studies for launching me into a career
in Tourism Studies/tourism management–a career which has, to date, spanned more than thirty
years, and one which will, I hope, continue.
While the Quebec Winter Carnival study served as my launching pad into the world of
tourism, it was a longitudinal study of the impact of the 1988 Olympic Winter Games on the
international level of awareness and the image of the host city of Calgary, Alberta, Canada, that
represents what I believe to be my most significant single contribution to thefield of Event
Studies. If I may be permitted, this study, which monitored the awareness/image impacts of the
Games over nearly a ten-year period (from the day the Games were accorded to Calgary, in
1981, to over one year following the event, in 1989) was an exercise in dedication. Not only
do I view this study (which has been termed‘pioneering’by the organisers of the 2010
Olympic Winter Games which were held in Vancouver) as my most significant contribution to
thefield of Event Studies–to the point where I am hopeful that it may even become a‘classic’–
that is, a study that, while frequently referenced, is unlikely to be repeated. I make this statement
not because of any particularly unique methodology, but rather because of the generous support
I received from colleagues in over ten cities in Europe and ten cities in the United States. This
xvi

22. generous and unstinting support was accorded over nearly a decade, in order to gather the data
used to assess the impact of this mega-event and to measure the level of awareness of the host city
over the duration of the study, as well as its image in each of the twenty cities. I can only imagine
what the cost would be to replicate this study if data were to be collected using commercial
research houses, given the nature and the significance of the results from this widely published series
of‘OLYMPULSE’studies, which found that resident support for hosting the event remained
steady at 90 per cent, and that awareness of the host city increased by over 400 per cent compared
with the‘control’city of Edmonton, Alberta, located some 300 km to the north. In eff ect,
then, the hosting of this one mega-event provided residents with a highly memorable once-in-
a-lifetime experience, and in so doing raised their city from almost total obscurity, providing it
with international legitimacy relative to its more mature‘sister city’to the north. This example
of the extent to which one event can literally transform the stature of a city from a‘relatively
unknown’to a recognised member of an elite international club of‘Olympic citie’is but one
indication of the major role which events can play in enhancing the reputation of a destination–
and, in so doing, contribute to the tourism appeal of the destination, thus helping to improve
the long-term well-being of its residents. In summary, events are a proven vehicle for tourism
development, for economic development and for community development. It follows that
systematic study of the manner by which these different forms of development can be optimised
to the benefit of destination residents is a logical means of seeking to better understand how
best to design, develop, and deliver such events in order to derive the maximum benefits.
While mega-events certainly have the potential for creating the greatest economic and
tourism impact, they also possess the greatest risk of failure–with the result that the host des-
tination may see its reputation negatively rather than positively affected. In addition, although
the organisers of certain mega-events wisely choose to involve volunteers, thus enhancing the
social and cultural value of the mega-event, it is the many small events and festivals sponsored
by large and small communities and destinations throughout the world that represent the true
fabric of the events sector. These many local festivals and events reflect the underlying values
and culture of the local residents of a destination–and, as such, significantly enhance the value
and long-term impact of any mega-event that a destination may choose to develop and deliver.
It is with the foregoing background experience in mega-events clearly in mind that I am
especially pleased to provide these few opening words of welcome to readers of thisRoutledge
Handbook of Events–which Ifirmly believe will greatly strengthen and complement the existing
literature on events. I refer most especially to suchflagship contributions on the topic as those
authored by my most respected scholar and friend, Dr Donald Getz (Event Management and
Event Tourism(1997); andEvent Studies: Theory, Research and Policy for Planned Events(2007)), as
well as those by my colleague Dr Joseph Goldblatt (Special Events: Global Event Management in
the 21st Century(2002)) and Dr C. Michael Hall (Hallmark Tourist Events: Impacts, Management
and Planning(1992)).
While the foregoing textbooks on events have provided the most traditional perspectives on
thefield, the present work provides thefield of Event Studies with yet another recognised
approach to understanding a topic orfield. I refer to the concept of the‘handbook’– a com-
pendium of contributions to afield from a broad range of respected authors, each possessing
expertise in given area. I have identified over sixty such handbooks of which some twenty
pertain
to tourism or one of its sub-fields of study. In this regard, allow me to selectively
identify certain of these tourism handbooks as follows:
1The Sage Handbook of Tourism Studies(Jamal and Robinson 2009)
2Handbook of Travel(Allen 1918)
Foreword
xvii

23. 3Stats to Go: A Handbook for Hospitality, Leisure and Tourism Studies(Buglear 2000)
4Oceania: A Tourism Handbook(Cooper and Hall 2005)
5International Handbook on the Economics of Tourism(Dyer and Forsyth 2006)
6The ATTT Tourism Education Handbook(The Tourism Society 1997)
7The 2002 Travel and Leisure Market Research Handbook(Miller and Associates 2002)
8Regional Tourism Handbooks(Hall and Cooper 2000)
9The Tourism Development Handbook(Godfrey and Clarke 2000)
10North America: A Tourism Handbook(Fennel 2006)
11Handbook on Tourism Destination Branding(ETC-UNWTO 2009)
12Successful Event Management: A Practical Handbook(Shone and Parry 2001)
13The 2002 Hotel and Lodging Market Research Handbook(Walter Consulting 2002)
14Handbook for Distance Learning in Tourism(Williams 2005)
15Tourism Marketing and Management Handbook(Witt and Moutinho 1989)
16Tourism at World Heritage Cultural Site: The Site Manager’s Handbook(UNWTO 1993)
17Shining in the Media Spotlight: A Communications Handbook for Tourism Professionals
(UNWTO 1995)
18Handbook on Natural Disaster Reduction in Tourist Areas(UNWTO 1998)
19Tourism Signs and Symbols: A Status Report and Handbook(UNWTO 2001)
20Handbook on Tourism Congestion Management at Natural and Cultural Sites(UNWTO 2003)
Afinal example of such works is myHandbook of Travel, Tourism and Hospitality Research
(Ritchie and Goeldner 1994). Because such handbooks provide both academics and practitioners
with a carefully developed collection of materials focused on a range of subjects designed to
provide both a comprehensive overview of thefield and an in-depth examination of topics
judged to be a critical component of the total knowledge in thefield addressed by the handbook
in question, they often become one of the most highly valued references in thefield. The current
Routledge Handbook of Events(RHE) demonstrates once more the value of the handbook concept.
As an examination of the table of contents of this Handbook will reveal, the thirty-three chapters
which have been contributed to the RHE represent the best thinking of well-established tourism
scholars as well as some of the newer ideas springing from the minds of what may be termed
‘emerging’scholars. True to the tradition of existing handbooks, the content of the present RHE
covers definitional, disciplinary, conceptual, methodological, managerial and future-oriented
topics. The end product is a reference document which I believe will very quickly become the
initial source of guidance for both researchers and practitioners in thefield of events management
as they seek to better understand thefield and to improve their effectiveness in event manage-
ment. Having prepared a handbook myself, I am aware of the tremendous eff ort involved in
providing such a key reference document. As such, all of us owe a great debt of gratitude to
Stephen Page and Joanne Connell. This said, and while I know they will do so, I would ask all
who have the opportunity to benefit from this Handbook to convey their appreciation to
Stephen and Joanne.
Foreword
xviii

24. Preface
Stephen J. Page and Joanne Connell
According to Getz (2008: 403), the growth of Events Studies in recent years has been‘spectacular’,
as destinations realise the potential of events to raise their profi le in an ever-increasing compe-
titive global tourism industry. The volume and range of events and festivals around the world at
any one time has reached overwhelming levels. In any one year, a number of large-scale events of
international significance take place, attracting large numbers of participants and spectators, along
with their associated entourages–one only has to think of peripatetic mass sporting events (such
as Olympic Games, Commonwealth Games and World Cup events), one-off celebratory events
(such as the Queen’s Golden Jubilee held in London in 2003) and annual sporting, artistic,
cultural or other events (such as Wimbledon tennis championships, European City of Culture or
Glastonbury Music Festival). Particularly marked is the growth in niche events, such as local
festivals and themed festivals, often initiated at the community level and sometimes with the
support of the public sector in an attempt to pump-prime such activity, leveraging it as a potential
economic development tool. Subsequently, by far the most numerous types of events are those
which operate at this smaller scale and reflect local or regional interests and identities, and
there are undoubtedly tens of thousands of these kinds of events in any one year. The remarkable
growth in activity, the increasing investments witnessed in the mega-events sector, the expansion
of the events industry and the implications of this multifaceted phenomenon have become a topic
of major and increasing interest for academic study.
There has been a massive explosion in taught undergraduate, postgraduate and PhD students
since the late 1980s worldwide focusing on event themes. In the UK, there are over sixty
single honours degree courses in event management alone, with an expanding provision at
postgraduate level in institutions across the UK. Most of these courses have been established
in the last seven years, indicating the rapid growth and high demand for such courses. For
example, many‘old’and‘new’universities have seen this as a new key growth area following
on from the boom in Sports Studies, which has now plateaued. This subject specialism has
emerged as a hybrid replacement, blending Sport, Tourism and Leisure Studies. In the USA and
Australia the supply of university-level Events courses is abundant. In addition to this most
courses in Tourism or Sport have a module or specialism in Events Tourism, and this does
not include those non-Tourism programmes that also focus on this from a business or management
perspective.
xix

25. The recent growth of interest in events has led to an increased demand for textbooks and
other reference works for both students and experts. But to date, there is no reference work
which maps out the current status and future direction for Events Studies as a mainstream subject.
TheRoutledge Handbook of Eventsaims to explore and critically evaluate the debates and
controversies inherent to Events Studies. It brings together commissioned essays from leading
specialists aiming to provide critical reviews and appraisals of the current state of the art in the
field. All the contributors are active researchers or teachers in thefield and so bring together a
wide range of knowledge and experience which informs this collection of essays on events.
It will offer the reader an overview of thisfield, conveying the latest thinking and research in an
accessible way. The text will provide an invaluable resource for all those with an interest in
Events Studies, encouraging dialogue across disciplinary boundaries and areas of study.
Rationale and aims
This book builds upon the editors’recent successful development ofEvent Tourism, Routledge
Major Works series (Connell and Page 2010), which was thefirst major reference work in the
field of Event Studies. It also builds upon the growth during the 1990s of the publication of a
number of seminal books (e.g. Hall 1992; Getz 1997) and papers in the top peer-reviewed social
science journals which raised the profi le and developed a burgeoning research agenda. The
advancement of understanding has, as Getz (2008) argues, a long way to go. This is reflected in
the fact that a wide range of niche texts have been published on these themes, but there have
been virtually no reference works (excluding Connell and Page 2010) that have mapped out the
evolution of the subject. It is therefore pertinent for the research community in events research to
examine a defined market niche for a Handbook that is able to provide that retrospective synthesis
and look forward by creating a review of the research agendas pertinent to this fast-expanding
subject within social science and business and management studies.
Aims for the Handbook
The Handbook is designed to achieve a number of specific aims:
flTo encourage a greater multidisciplinary debate among leading scholars in thefield of Event
Studies and to synthesise these diverse debates in a rational and logical framework which
advances understanding and knowledge of the subject area.
flTo engage with the diverse range of subject specialists that are now working in the broad
domain of Event Studies so as to help map out the academic landscape, further exploring the
interconnections of social science with event research.
flTo disseminate the current and future development of the subject area to a wider audience
than is currently occurring in a number of specialist journals and texts.
flTofill the gap in the market for a major synthesis of the subject which can be used in
teaching and research.
To facilitate these aims the book has assembled a specific international editorial board who have
reviewed the chapters and treated them as peer review essays seeking to contribute to the critical
debates on the subject area. The international editorial board consisted of the following individuals
who have made a major contribution to helping shape this innovative publication:
Dr Joanne Connell, Exeter University Business School, UK
Professor Alan Fyall, Bournemouth University, Bournemouth, UK
Preface
xx

26. Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents

27. Ez igen boldog mulatság volt. Vincze többet lábatlankodott,
semmint kívánatos lett volna. Virginia gyerekesen incselkedett vele s
megiramodott vele. Leszaladtak az erdőárokba, áttörve a
mogyoróbokrokon.
– Lenn vagyunk, – kiáltott fel a leány. Aztán élesen felsikoltott.
– Megijedtél valamitől? – kérdezte az asszonyság.
– Béka ugrál, – felelte lenn a hadnagy.
Hamar visszatértek. A leány arcza egészen lángban állott s
kedvetlennek látszott.
– Elfáradtam, – mondta csendesen.
Vincze simogatta a bajuszát s az asszonyhoz csatlakozott.
– Ismerlek, – mondta roszkedvűen az asszony.
– Hát esett valami kár a leányodban?
– Kinyitom a szememet s ügyelek reád, hogy kár ne essék benne.
Ismerlek.
Mihály felemelte a kalapot s átadta a kedvetlen leánynak. A mint
a szűk ösvényre értek, mely elzárta őket a kisérői előtt, így szólt:
– Megigérte, hogy elfogadja a kedves nap emlékére.
– A tűt?
– Megengedi?
A leány lesütött szemmel fogadta el. Meg se nézte.
– Nem akarja, hogy csak a kettőnké legyen?
Mihály felemelte a leány kezét s megcsókolta.
– Boldoggá tett.

28. Remegett, a mint a leány kezét érintette.
A nyaralóhoz értek. Bort töltöttek a gazdag, terített asztal mellett.
Az asszonyság maga kezdte a koczintást. A leány vonakodással
érintette a hadnagy poharát.
Mihály galansul forgolódott az asztal körül. Az erdőből madárszó
hallatszott. A leány gyöngéden odahajlott a vén legényhez s
figyelmeztette.
Vincze arczán boszúság szaladt végig. Töltött s mohón ivott.
Aztán Mihályhoz fordult:
– A borának, tisztelt úr, egy kis dohossága van.
Dohossága az ő borának? Ez az orvtámadás felbőszítette. Az ő
borának? Mintha a becsületét szúrták volna meg egy hegyes tövissel.
Kicsinylő köhintéssel vigyorgott reá.
– Árulja e bort? – kérdezte a hadnagy ingerlő szándékkal.
Mihály kiveresedett s durva visszautasításra volt készen. A mama
töltött s Mihály felé nyújtotta. A hadnagy roszakaratú
engesztelődéssel folytatta:
– Hiszen én megiszom. Jó katona mindennel megbirkózik. S nem
is akarok roszat mondani felőle. Egy kis doh ide-oda, a bor
megiható.
Mihály elfordult az izgága ficzkótól. Édességeket rakott a leány
tányérjába és suttogva beszélt hozzá. Vilhelmina szemrehányólag
intett a hadnagynak, de ellágyulva, gyengén feléje dőlt. A bor kissé
hatott reá.
– Isteni szép este. A bátyám, a konzul, küldött nekünk sirákuzi
bort, melynek épen ilyen zamatja van.
Vincze nem engedett.

29. – Dohos bor Görögországban is van. Aztán halkan súgta: «Hol
székel a konzul?» s vágott a szemével.
A hegy egészen elcsendesedett. A sötét belopózkodott a
szőlősorok s a bokrok közé s befedte fátylával az utakat, ösvényeket.
A csendes város lámpái alant, hasonlóan felette a fekete bolton a
csillagok, gyúltak ki a világok.
A leány merően nézett a sötétbe. Halkan szólt megindulással
Mihályhoz.
– Boldog volnék ilyen csendben élni egy életet. Senki körülöttem,
csak a ki szeret. Valahol messze, elzárva minden zajtól, nem látva
embert, semmi fényességet, pompát. Mindig szürkeségben, hallgatva
egy nagy erdő közepén, a melyiknek végét meg ne találja az ember.
S én nem is keresném bizony…
– Ez az érzelmesség német betegség, – mondta élénken Vincze.
Vilhelmina élesen nézett a hadnagyra.
– Nincs e leányoknak vérük. Nem igaz? Vincze?…
A leány felemelkedett, az anyjának kigyúlt orczájára nézve,
szólította Mihályt. Kalapját megigazította.
– Már késő az idő.
Vincze házsártosan tiltakozott a társaságbontás ellen. Azonban
csak felkelt s Mihályhoz lépett.
– Árt az egészségnek, atyafi, a méreg! Visszavonom a
dohosságot. A bor jó, czimbora. Egy kissé erős, de soha sincs elég.
Parolát vén korhely. Egy-kettő s ennyi.
Megölelgette jókedvűen a vén úrfit s megindúltak. Vilhelmina
előre ment a hadnagygyal s belevesztek a sötétbe. Az asszony
valami érzékeny dalt dúdolt halkan. Vincze beleszólt a dalba olykor.

30. A leány a Mihály karjába fűzte a kezét s kissé ránehezedett.
Össze-vissza beszélt:
– Én igen ritkán érezem magamat boldognak. Ne ítéljen el, én
most igen szeretnék sírni, sírni. Semmi okom sincsen reá. Majd
elmúlik. Meglátja holnap. Mert holnap is felkeres? Szeretem, ha
látom. Ha magának ekkora leánya volna, nem volna-e jó? Ha nekem
apám lenne, mint szeretném. Én igen elhagyatott vagyok. Nem
tudom, mi lesz holnap? Mert élni kell, tudja. És aztán…
És a hangja megrezgett. Abba hagyta a beszédet s
meggyorsította a lépéseit. Elhagyta az anyját s a lakásukig ért.
Alig köszönt Mihálynak.
– Menjen odább, ne is várja meg a többieket.
Aztán gyorsan beszaladt s betette maga után a kaput.
Másnap csak estefelé nézett fel Mihály úrfi. Az ajtóban majd
összeütközött azzal a magas lusta emberrel, a kiről a hadnagy azt
mondta, hogy a szentléleki gróf. Jóformán rá se nézett Mihály úrfira
s nem tért ki előle. Mihály köszönt felé a boltos udvariasságával. A
gróf alig vette észre.
Mit keresett ez itt? A hölgyeket ismeri? Kit? az asszonyt? a
leányt? Egy perczre megállott. Azonban a kapun belűl az asszonyság
állott, odáig kísérte a vendéget.
Szokatlan nyájassággal köszöntötte Mihályt.
– Régi barátunk, – mondta kéretlenűl. – Nem egyszer keresett fel
minket Bécsben. Ezek az erdélyi emberek igazi nyájas gavallérok.
A leány levert volt. A munkáján varrt s alig nézett fel. Mintha
szemét kisírta volna. Tűzben égett. Röviden felelt. Az asszonyság
annál szaporábban ontotta a szót. Mintha csak eltakarni szeretne
valamit a sok beszéddel.

31. – Virginiának kissé megfájult a feje a tegnapi mulatságtól. A
szegénykének kevés a szórakozása s felzavarja a legkisebb
izgatottság. Tegnap sokat futkosott, s a szervezetét alterálta. A
hadnagy úr ma szerencséltetett s igyekezett felvidítani.
Később ismét feljött a hadnagy. Virágot hozott a leánynak.
Udvarias, gyöngéd volt. Az asszonyhoz így szólt:
– Nem volt látogatójuk?
– Senki, – felelt. – Csak a gróf nézett be egy perczre.
A hadnagy a leány mellé ült.
– Kedves nagysád, méltassa jobban az én kedvességemet. Ma
másodszor keresem fel, látja! Három nap előtt alig tudtam, hogy itt
vannak s lássa a rabszolgái mint szaporodnak. Én üldözöm s az úrfi
őrzi, mint egy szelindek. Arra gondoljon, hogy alig néhány évvel
ezelőtt szépen megölelgetett, ha jöttem. Akkor csitri kis leány volt. S
ma csak játszik már velünk, s az ölelgetés eltünt! De az
udvariasságomért háladatosabb lehetne. Az apja így szólt hozzám:
«Látott ilyen angyalt, kadet?» akkor az voltam, tudja. Akkor
kellettem. Hát most?
A leány mosolygott.
– Mit akar? – kérdezte.
– Mit akarok? hát a szeretetre méltóságáért harczolok.
Mihály úrfi szorongva hallgatta, a mit tovább fecsegett. Hallgatva
babrált az asztalon heverő könyvekkel. Boszankodott.
Az asszony nyájasan a hadnagy karjába akasztotta a kezét s
derülten korholta:
– Hát reám se néz már?
A mint elvitte a leány mellől, nyersen rászólt:

32. – Valami bajod van, Vincze?
– Mit akarsz? kérdezte a hadnagy.
– Nem szeretem a bolondságot. Úgy látom, te a leányomra
vetetted a szemedet. Ne tiltakozz. Ismerem a fajtádat. Mi lelt?
Láttalak már tegnap s ma is a mohóságoddal. Nem hagyom; érted,
nem hagyom. Elég lesz egy háztól egy balek. Nem voltam elég
neked? A leányra ne nézz, megtiltom.
– Tartogatod valakinek?
– Neked nem, semmi esetre. Tán szerelmes lettél? Kaczagás! El
akarod tartani? Mid van? Az utunkba állsz. Csak az hiányzik, hogy
elcsavard a fejét. Mondd meg nekem, mi a czélod?
Vincze vontatva szólt:
– Hagyj békét nekem. Hidd el, semmit se akarok. De gyönyörű a
leányod. Reád hasonlít.
– Bolond vagy.
– Félek, hogy a gróf hozott le titeket. Tudtam, hogy a
sarkatokban jár s az ő keze van abban, hogy itt vagy.
Az asszony ráütött a hadnagy lábszárára.
– Bolond vagy.
Aztán gyors elhatározással karon fogta a hadnagyot s nyájas,
derült arczczal (nehogy beszélgetésük tárgyát sejthesse valaki) így
szólt sétálva:
– S ha a gróf keze volna benne? Mit akarsz?
Vállat vont s hevesebben folytatta:
– Élni kell, fiam! Azt szeretnéd, hogy mosogatni menjünk
napszámba? Vagy te akarsz eltartani minket? A sohajtásodból?
Megtiltom, hogy a leányomhoz szólj. Az ember mindent megpróbál.
É

33. Én jó vagyok, de bolondságokat nem engedek. Azt ott (mosolyogva
intett Mihály felé) abba, látod, nem szólok belé. Hadd próbálja a
leány. Ha sikerül neki, jó. De nehogy elkéssék vele. A mit tesz,
szamárság. De próbálja. Mert az kenyér. Akármilyen hitvány darab,
de kenyér. Ha el nem késik. De neked megtiltom, hogy hozzá
közeledj, A vén úrfival mulat, szórakozik. Ugy is megúnja. Jó. De te
ne elegyedj belé.
A csendes leány váratlanul szenvedélyesen fordult a vén
legényhez:
– Bár régebben ismertem volna. Bizonyosan jobb lettem volna,
ha egy jó barátom lett volna. Mert maga az lett volna, én tudom azt.
Látja, már nekem senkim sincsen. Az apám is rég meghalt. Azóta
mennyit vetődtünk és senki se volt, a ki szegény leánynak nyújtsa a
kezét. Nagyon nehéz megélni; tudja, egy olyan nagy világban, a hol
senki se látja, hallja a sírót. Pedig én sokat sírtam és nem tudom,
mit csináljak. A ki reám néz, attól félek. Magától nem, egyedül. Én
már tudom a tekintetekből, hogy mit akar? a ki reám néz. Maga
szeret úgy-e egy kicsit? Ha én a maga leánya lettem volna, olyan jó,
vidám lennék. Most bérmáltatna, mert én tizenhat éves vagyok. De
miért mondom mindezt? Én nem tudom. Én félek és tudom, hogy el
fogok veszni. Miért nem rejt el, hogy senki se kapjon meg. Ügyeljen!
Reánk néznek onnan – (az anyjára nézett).
Aztán folytatta:
– Miért vagyunk itt? Tudom én miért? Elmenekedném; de hova?
Mondja! A szárnyamat már levágták! Miért nem rejt el? Milyen
háladatos leánya volnék. Tegnap igen boldog voltam. Én tudom,
hogy maga nem akar roszat tenni nekem. Látja, tegnap is az
utálatos, (és sötéten nézett a hadnagyra,) ő is tegnap az erdőben
megölelte a derekamat. Utálom. Ő azt hiszi, hogy velem akármit
szabad csinálni. Megmerné-e tenni, ha apám volna? De miért hagy
maga engem?
Vincze visszatért az anyjával.

34. – Beszélgettél a mi barátunkkal? kérdezte Virginiát?
– A leányom kissé szótalan, Mihály úr, de szívesen látja a
barátait. A hadnagy urat igen sajnálom, mert elveszítjük. A
barátunkat tőlünk elrabolja a hivatása. Búcsúzni jött hozzánk.
Virginia is igen fogja nélkülözni, mint én.
A leány bágyadtan bólintott.
– S mikor látjuk ismét?
– Nélkülöz?
– Mindenesetre.
Mihály úrfi kábult fejjel ért haza. Teljesen zavarban volt. Az ő
esze teljesen képtelen volt arra, hogy megjárja azt a homályos utat,
melyen elindították.
Kitől kell félnie a leánynak? A hadnagytól? Hiszen elmegy. Az
anyjától? Az anyjától? Hiszen ő hozta ide. Elmenekülne? Kitől?
Kifáradt a tünődéstől. Fájt minden tagja. Nem emlékezett a
szavak mindegyikére, nem is értette meg mindegyiket. De a tény
kétségtelen. Ő benne a bizodalma. Reá számított a veszedelemben.
Behunyta a szemeit. Névtelen, kegyetlen érzés csapta meg. Valakit
marczangolni áhított; valami állati romboló vágy forgatta fel az ő
szelid természetét. Újjaival belemarkolt a mellébe s leszakította az
ingét végig.
De miért? Semmi kérdésére nem kapott választ. A halántéka
erősen lüktetett s a vér a szemébe futott.
Azonban egy tény világosnak látszott. Az, hogy a leány
ragaszkodott hozzá.
Mihály úrfi felszökött a helyéből és hangosan felkiáltott:
«Elveszem».
A kiáltásra a vén cseléd nyitott be.

35. Mihály rárivallt.
– Beteg-e úrfi? Olyan bolond kinézése van.
Becsapta az ajtót és bezárta.
A leány aranyhajának illatát érezte, puha kezének melegét s
hallotta hangjának bánatos rezgését.
Érezte, hogy közvetlen veszedelem környékezi a leányt. Nem
tudta, mi lehet? De nem így beszélt a leány? Mit tegyen? Életének
legnehezebb óráját élte. Ő mindent meg szokott jól fontolni, minden
kérdést jól megforgatni, hogy veszteség ne érje a vállalkozásban.
Azonban a kérdést se tudja helyesen feltenni.
– Szereti a leányt? Szereti. A leány vonzódik-e? Ő mondta. De hát
ki? Hát az anyja? Mi lesz Mihálylyal, ha ez ismeretlen hölgyekkel
örökös bút, szégyent vesz magára. De ez a gondolat utálatos volt.
Elűzte magától. A veszedelem világos.
A viaskodásban elbágyadt. Ledobta öreg, fáradt testét a divánra s
tenyerébe temette a fejét.
Kábultan ébredt meg későre. Éjjel volt. Lopva surrant ki a
szobából s kiment a néma utczára. A kávéház ablakából csillogott ki
a világ. Neki vágott a magányos, sötét sikátoroknak.
Milyen bolond dolog mindez. Megállott egy kapu közében.
Félhangon így szólt: «Elveszem».
Mit mondanak felőle? Tán kikaczagják? Hát aztán? Ez a
legnehezebb gondolat. Miért kaczagnák ki? Olyan öreg-e ő? Azonban
a leány akarja őt. És boldogan sóhajtott fel. Ő is áhítja őt. A szive
mélyéből. A szive érző és fiatal.
Milyen édes! Láz futott át a testén. Ha hozzá menekszik, hát
jőjjön. Drugán Mihály készen van, gyönyörűséggel várja.
S erős, ruganyos, fiatal lépéssel indult meg. Minden erejének
visszatérését érezte. Szinte futva járta meg a sötét várost.

36. Mire hazatért, már derengett a hajnal.
– Elveszem, s vége, – mondta s ruhástól ledőlt az ágyra.
Csak délben ébredt meg.
Elhatározva, gyorsan ment fel a hegyre, mint a ki valamely tettre
készen megy. Messziről látta, hogy a kis ház előtt kocsi állott.
A lépéseit megcsendesítette. Kire vár a kocsi? Mihály úrfinak
fontos mondani valói vannak. Ő már azt is látja, hol áll meg a leány,
hol az asszonyság, hol Mihály úrfi. Ekkor így fog szólani: «Legyen a
feleségem».
Mindezt nem mondhatja el, ha valami idegen van benn. A
bátorsága oda volt.
Elkerült az utcza tulsó felére s lustán vonogatva a lábait s szemeit
a kis házra szegezve, ment odább a szőlők felé. Ment és visszatért. A
kocsi veszteleg azon a helyen. Visszatért és tünődve megállott. Nem
is gondolt arra, hogy bemenjen. A kocsi drága és uras volt. Vár
valakit? Felindult a hegybe és fellépkedett a kis nyaralóba, hol a szép
leány ült. Mintha hallaná még a hangját. Megjárta az erdő szélét, a
hol karjába akasztotta meleg kis kezét. Mintha látná lábának nyomát
a gyenge gyepen. Tán ugyanazon madár csipog a cserebokrok
között, mely neki szólt. Nyughatatlan volt. A csendesség bántotta s
lehevert, mert bágyadtságot érzett a testében. A templomba délre
harangoztak.
Mihály felkelt és a kis házig ért.
Az utcza üres volt. A kocsi elment.
A házikó előtt leverte a port kabátjáról s megigazítgatta a
kézelőjét. Megnyomta a kilincset. Nem engedett. Be volt zárva.
Nem tudta tájékozni magát. Estefelé felnézett ismét. A kis ház
néma volt. Mi történt? Nem tudta, mitől kell félnie és remegett. Járta
az utczát szüntelenül.

37. – Nem járt itt a reggel kocsi? – kérdezte a kéményseprőtől, a ki
az utcza végén lakik s egy papucsban a kapuban állott.
– Nem láttam, – felelte. – Az a szentléleki gróf kocsija volt s
ugyan felpakkoltak reá. A szép madarak elröppentek rajta.
Megismertem reggel a szürkét. Szép zászlósfarkú ló. De én nem
bízom abban a lóban, a mely örökké forgatja a farkát. Nem tiszta
erkölcsű állat az, tekintetes úr!
Hát a gróf kocsija volt? Hova mentek. És mi itt a gróf? A homály
áthatatlan. Tán visszatérnek. Ki gyújt világot a zűrzavarban? Haza
ment és visszatért. Hátha megérkeztek addig? Megkereste volna a
hadnagyot. Tán ő mondhatna valamit. Ebbe a gondolatba beásta
magát. Hátha megtalálja valahol? Igen késő volt hozzá. Hol találja?
Mind zavartabban járta meg a piacztért s a kaszárnya udvarát. Nem
találta. Arra csak kódorgott czél nélkül. Elfáradt; fájt a dereka. Leült
a sétatéren. Akkor már az alkonyat szürkesége este meg a várost.
Láza volt. Egyik gondolat űzte a fejében a másikat. De elment,
elment és keserűség fojtogatta a torkát s cseppek szivárogtak a
szeméből.
A gróf?
Némi világosság kezdett derengeni az agyában, a mint össze
akarta kötni a leány nevét a gróféval.
De ha elment Virginia, elhurczolták. Gazul, istentelenűl
elhurczolták. Ő nem akarta ezt. Ő Mihálynál keresett védelmet,
hajlékot.
Elvitték. A kétségbeesésből dühbe esett. A leány kínos
panaszának egyes szavai verődtek vissza az agyába, s úgy tetszett,
mintha értené búját, vergődését.
Mogorván ment haza. Meghuzódott egy szegletbe és nem szólt
egy igét se.
Egész életében semmit se szalasztott ki a kezéből, a mivel a jó
sors kínálta. Sőt megfogott mindent erősen. Sem élhetetlen, se

38. engedékeny nem volt. Hát a leányt? e gyönyörűséges drágaságot.
Felébredni érezte az erejét.
El akarták venni tőle a leányt. Az ő leányát, kit rózsás kedvében
ajánlt neki a sors. Nem. Nem engedi. Készen volt arra, hogy
harczolni fog érte. Megnézte a revolverét. Ő ölni fog érte. Kit? Nem
tudja még tisztán.
Másnap így ébredt meg. Kocsit vett és elindult.
A mezők tele voltak dolgosokkal. Arattak az országút mentén.
Foltokként a termő földek pezsegtek az eleven élettől. Harsány ének
verte fel a csendet. Szekerek döczögtek a dülőkön. Mihályt izgatta a
zaj. Tele volt a feje kérdéssel. Hova megy? Mit fog tenni? Valami
éktelen düh gyúlt ki a szemébe.
Kis parasztházakat hagytak el. Kutyák rohantak a kocsinak,
mérges ugatással, porfelhőt verve fel. Az ugaron kolompos ürü
vezetése mellett mendegélt a juh turma. A szeme elsiklik a szelid
képeken. Elvették tőle, ellopták gaz módon. Keserűség kínozta a
szivét, könnyet facsarva a szemébe.
Ha a lovak lépéssel vonszolták fel a kocsit, szeretett volna
leszökni, hogy fusson. Illatok szálltak fel a mezőkről. Áthatották a
fejét. A Maros csillogva ömlött odább széles ágyában. A szemét
bántotta a fényessége. Csavargó fecskék suhantak el a feje mellett.
Sötét tekintettel kísérte a röpülésüket.
Mit tesz? Benyit a kastélyba és így szól: «Gróf úr, ön nőcsábító s
tulajdonomat eltulajdonította!» Ő méltóságteljes lesz. A gróf így szól:
«Tisztelt Drugán Mihály úr, sajnálom, ha megtettem. Az öné, ha
kívánja. Tessék.» S ekkor feltárja az ajtók szárnyait. Virginia sírni fog
és nyakába borul.
A mint a kastély felé közeledett (már delet is elharangoztak a
faluban) erős aggodalom lepte meg s elröpült a biztonsága. Hogy
térhessen be egy idegen úr házába. Kidobják egyszerűen. S a
kaputól messze fekvő falusi ház előtt állította meg a kocsit. Leszállott

39. s nem tudta merre menjen. A kastély ablakain a faredők le voltak
zárva. A falu ki volt halva. A perzselő nap osztotta sugarait az egész
völgyre.
Mihály czél nélkül indult meg. Visszatért és kivette a kocsi
ládájából a revolverét. Meg fogják gyalázni, a mint cseléd rá fogja a
kezét. Zsebébe dugta s megindult elszántan. A kastély nagy
kertjének ajtaja tárva állott. Szénával megterhelt kocsik jöttek ki
rajta. A nagy gyepet szegélyező sötét fák felé vezető út fehérlett ki.
Mihály végig huzódott a korlát mellett. Benézett a hasadékon.
Egészen bágyadt volt. Neki dőlt a deszkázatnak s szemeit rászegezte
a kert útjára. Úgy látta, mintha a fák árnyékában valaki járna. A
kastély hátrább állott a hegy lábánál. Lassan huzódott be Mihály úrfi
a kapun. Minden erejét össze kellett szednie. A széles gyeptáblán
nem mert átmenni. A bokrok védelme alatt huzódott végig s úgy tért
be a fasorba. A sors jó szemmel nézett reá. A fasorban Virginia
magára járt. A zajra felnézett, a szemével összetalálkozott a
tekintetével, de nem látta meg. Hol járt a lelke?
Mihály halkan szólította meg:
– Virginia!
A leány mintha megébredt volna. Feléje ment s nem is
csodálkozott. Mintha természetesnek találta volna, hogy a vén
legény itt van.
– Keresett-e tegnap?
– Kerestem mindenütt.
– Miért?
– Miért kerestem?
Megállott. Aztán gyors elhatározással dobta ki a szót:
– Mert azt mondta, hogy szeretné, ha elrejteném valahol
egyedül. Azért kerestem, hogy elrejtsem otthon az én házamban.

40. Hogy odahívjam; hogy felajánljam az én tűzhelyemet. Nem tudta-e?
A leány halkan kérdezte:
– Hogy feleségül vegyen?
– Nem tudna szívelni engem? Ha tudná, hogy megbecsülném.
Csakhogy megtűrjön maga mellett. Meg se bántanám egy lehelettel
se, úgy szolgálnám, mint egy hű kutya. De hát engemet nem lehetne
megszeretni?
A leány remegve kérdezte:
– Hogy feleségül vegyen?…
– Mert igen szép arra, hogy leereszkedjék egy ilyen egyszerű
emberhez, úgy-e? Van csendes házam s én semmi egyebet se
csinálnék, mint hogy örökké csodáljam és szolgáljam. Nem állanék
az útjába soha, a kezét se fognám meg, ha megparancsolná s
egyebet se kívánnék, mint hogy egy-egy jó szót dobjon egy nap
egyszer. Nem is kívánhatom, úgy-e? nem is szabad reá gondolnom?
A leány alig hallhatóan kérdezte:
– Hogy feleségül vegyen?
Aztán elfordult.
– Hogy feleségül vegyen? igazán? becsületesen? a hol én lettem
volna az asszony? és volna házam? csendes kertem? tisztességem?
A hangja remegett.
– Menjen el, – mondta. – Miért szól így hozzám? Miért hív
engem? Feleségül?
Végig nézett s nyersebben ismételte:
– Menjen el! – És visszalépett.
Aztán a szeme megtelt könynyel.

41. Mihály remegve dadogta:
– Azt hittem, azt hittem…
– Mit hitt? Azt, hogy egy tiszta, jó leányt visz a házába? a kivel
ketten élnek csendesen, nyugodt életet. Nem igaz? Nem igaz? Én
hívtam, én kértem. Én féltem, én unszoltam. Én elvettem az anyja
emlékét. Én rimánkodtam, felajánltam magamat. Nem kellettem.
Kinek kell egy ilyen szegény leány? Hát már késő. Vége. Nyujtottam
a kezemet, hogy mentsen meg. Nem fogadta el. Már késő. Vége.
Mihály remegve nézett a síró arczba.
– Már késő. Engemet már megvettek. Megvettek pénzzel.
Elkésett. Menjen. Ki is fizettek. Attól féltek, hogy maga megkönyörül
rajtam s ezért siettették a vásárt. Elkésett. Menjen. Ne beszéljen
hozzám. Hogy mernék én a maga becsületes szemébe nézni?
Aztán kihúzta a ruháját összetartó tűt és ledobta a Mihály
lábához:
– Az anyjáé volt? Vigye. Szégyen, hogy ezt egy ilyen leány viseli.
Az anyja tiszta, jó asszony volt, úgy-e? Vigye el.
Aztán arczát a tenyerébe temette és sietve fordult meg. Vissza se
nézett. Egy kis mellékút nyúlt a fasorba. Betért és gyorsan haladt át.
Mihály egy helyben állott. Reszketett. Majd lerogyott. A lábai nem
bírták. A szemét a bokrokra kapcsolta, melyek eltakarták a leány
testét.
Valahonnan telt szénás szekér fordult be a nagy útra.
Mihály belépett az ösvényre, önkénytelen mozdulattal, hogy
elrejtse magát az emberi szemek elől. Aztán megfutamodott a hegy
felé, czél nélkül. Mély fájdalom roncsolta meg a szivét. Vége
mindennek.
Botorkázva futotta meg az ösvényt. Nem tudta hova ér.

42. A hegy lábai előtt hömpölygött lustán a Maros.
Megállott a partján.
Kínnal sóhajtott fel. Félvakon nézett szét.
Aztán bedőlt az ezüstös, mély, puha ágyba.
A kalapját lassan vitte odább a csendes Maros.

44. A JÁTÉK.
Az árnyak az erdőben csendesen megnyultak. Egy szöszke kis
gyerek elhozta az epret, a mit keserű lapu tálczára szedtek a
leánykák. A tanító kisasszony mosolygott s megölelte. A távolba
nézett, a néma völgyre, a szürke hegyekre s nem hallotta, a mit a
gyermek beszélt.
Ő akkor mit se hallott. Mellette ült a földön a fiatal pap, ki szóba
elegyedett a gyermekkel.
A gyermek ezt mondta:
– Én szeretem őt! – s a tanítónőre mutatott.
Aztán ezt kérdezte:
– Maga is szereti úgy-e?
A pap behunyta szemeit és fellélegzett, mintha illatot szívna.
Ekkor csoportosan jöttek elé a fák alól a kis paraszt apróságok.
Virággal voltak megrakodva. Úgy csipegtek, hogy az elülő madarak
vetélykedő kedvét kihivták. Az volt aztán a zakota! Csipkés
tölgylevélből fonott szalagot hoztak. A pap is felállott és segített,
hogy a tanítónő lenhaja köré koszorút tegyenek és vállára
azonképen. A kis hölgy felnézett (szürke szemei voltak) és
mosolygott, mintha álmában csinálná. Azután a kalapjára is tettek.
Elszórták körülötte a gyűszűvirágokat, meg a sok vadsarkantyú-
virágot és az illatos repczét. A pintyek álmosan ezt visították: még!
még! S még hoztak.
A pap így szólott:

45. – Milyen jó élni!
A szöszke gyerek oda dobott egy marok tölcséres, illatos burjánt
a kisasszony ölébe.
– Mérges – mondta a hölgyecske. Aztán félig a paphoz szólva, így
beszélt:
– Vajjon hová lett az a sok boldogság, a mi volt? Ha semmi se
vesz el a mi van, ha a porrá vált csontból virág terem, hát a
semmivé lett örömből mi lett? Ah! mennyien szerettek a világon.
Mondja meg, hol van az a szeretet? Szeretném megfogni!
Felkelt. Rendbe szedte virágos ruháját. Akkor melléje állottak. A
gyerekek egyszerre odagyültek, a pap is; és úgy látszott, mintha az
erdőben is a mi szép, mind oda állana melléje. Nyulánk volt, tiszta és
friss.
Némi rücsköt simogatott ki a köntösén. Aztán egyik, aztán a
másik gyermekhez szólott. Egyik verset mondott. A pap megcsókolta
érte.
Igen bizalmas lábon állott a gyerekekkel. Világos volt, hogy a
tanító nénihez tartozik. Néha benézett az ablakon az iskolába.
Köszönt és tovább ment. De akkor aztán ott szörnyű vigasság
kerekedett. A tanító kisasszony mosolygott, a gyermekek kaczagtak.
Mindezekért csak olyan bátrak voltak vele, mintha közülök való
volna.
Még csak nem rég jött a faluba s annyira fiatal volt, hogy a
menyecskék nem mertek a válóperükkel hozzá menni. «Meg kell
várni – mondták – míg kinőnek a fogai.»
A régi papnak egy se volt. Ahhoz meg ezért nem voltak
bizalommal.
Az öreg asszonyok sirtak a prédikálása alatt. Nem értették mindig
a mit mond, de sirtak, mert olyan leányos, szívhez szóló hangja volt.
Míg tanult az iskolában, «Harmat»-nak hivták, mert olyan ártatlan

46. volt. A presbyteri gyülésen megjósolták az öregek, hogyha nem
változtat természetén, senki se fizeti meg a kepét…
– Rúgni kell ezt a népet, mint a kutyát – mondta a kurátor, egy
csavaros vén paraszt, – különben harap!
A tanító kisasszony már előtte jött a faluba. Nézzék csak meg, ő
mindig ilyen módos, ilyen tiszta. A színek között ő a szürke volna, a
virágok között ő a zsálya volna. Csinos, nem rikító, de édes illatú
virág. Ő olyan, hogy mindenki szereti. Mindig csendes és kissé
komoly. Tudja vigasztalni a betegeket s minden búnak irját ismeri.
Egy kaczki rosz leány jött haza egyszer a faluba. Az így szólott:
«annak a szemétől inkább félek, mint a tömlöcz lánczától!»… Pedig
szürke szemei voltak s a gyermekek igen szelidnek találták.
Ott állott az erdő szélén, ruháját felfogta s indult le a szakadékos
oldalon. A gyermekek énekeltek.
Az Isten ölében szendergett a falu. A toronyra már rászállt a
homály, de a paplak még világos volt.
Akkor ez történt:
A hegyi ösvényen két férfiú jött le.
Elől egy nyulánk, selymes bajuszú siheder, mellette egy öreg
szolga. Puska volt a vállukon s egy hosszú szőrű vizsla szaladt
előttük.
A fiatalabbik a gyerekcsapat után sietett. Mind megálltak. A leány
ráemelte szürke szemeit a jövevényre s Harmat azonképen.
A fiatalabb zavarral nézett a tanítónőre. Megállott előtte. Egy
pillanatig nehéz csend volt.
Akkor a leány (kissé rebegő hangon) ezt kérdezte:
– Eltévesztette az útat?
Az idegen meghajtotta magát s így szólt: köszönöm!

47. Pedig mi oka se volt köszönni.
A leány már mosolygott.
– Én a tanítónő vagyok, Biró Kata. Amott a faluba vezető ösvény!
és a mély útra mutatott.
A pap csodálkozó, aggódó tekintetet járatott végig rajtuk. A fiatal
ember köszönt s letért az útra. A kutya vigan szaladt előtte.
– Ismeri őt? kérdezte halkan a pap.
– Ismertem – felelte a leány egyszerűen. Suhay Pálnak hivják.
Akkor egy kis gyermek, kit a csihán csipett meg, felsirt.
Oda ment, megcsókolta s megvigasztalta.
*
Az idegen a malomházban hált. Hajnalban csónakra ült s a sásos
tón vadászott. Alig lőtt valamit. Hanyatt dőlt a csónakba s az eget
nézte. A nád sikátorai között lassan ingott át a hitvány lélekvesztő. A
hódák búgtak s rigó fütyült a part ezüst nyiréin.
Parasztok mentek a mezőre. Köszöntek az idegen úrfinak. Nem
zavarta. «Ki ez?» kérdezték. Később a pap is arra járt. Igen
gondolkodó volt. Az idegen észrevette őt. Felült s komoly tekintettel
kisérte.
Később kiszállott és végig ment a falun.
Az úton gyermekekkel találkozott. Egytől ezt kérdezte:
– Jársz-e iskolába, kicsi?
Csinos nyulánk ficzkó volt az idegen; elegans, ruganyos. A
gyermek remegve nézte.
– Szereted-e járni az iskolát kicsi? – mondta tovább.
Mintha csak ezt mondta volna: «én szeretném járni».

48. Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade
Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!
ebookfinal.com